-Elise szemszöge-
Ma éjszaka otthon aludtam. Beszívtam az ágynemű kellemes
illatát, amit már olyan régen nem éreztem. Anyánál mindig kiharcoltam, hogy had
aludjak bent a kórházban, így már két hete nem voltam otthon. Lelkiismeret furdalásom
van, amikor anyára nézek. Ő mindig erkölcsre és egyebekre nevelt, ami akkor
nagyon nem érdekelt, de most rájöttem, hogy mennyire fontos. Hiszen olyan
dologba csöppentem ahonnan nincs menekvés. Egyik pillanatban még tudom, hogy
rosszul cselekszem, a másikban pedig már semmi más nem érdekel, csak az érzés,
ahogyan elveszek Zayn karjaiban. Zayn karjaiban, amik kitudja hány másik nőt
öleltek már, ugyanilyen hidegen és érzelemmentesen. A sárga virágmintán nedves
foltot hagyott az első könnycsepp, ami legördült az arcomon. Képtelen vagyok
menekülni az érzés elől. Zayn már nem csak a fiú, akit mindig távolról
csodáltam és zavarba jöttem ha véletlenül rám nézett…
****
A házit írtam volna, de csak a lap szélét firkáltam, amikor
csöngettek. Anya nyitott ajtót, de lementem megnézni, hogy ki az.
Meglepetésemre Zayn állt az ajtóban.
-Csókolom. Elise itthon van?-Kérdezte, és próbált
udvariasnak látszódni.
-Nem, nincs. -Mondta komoran anyám. Ezen eléggé meglepődtem
így gyorsan felfirkáltam egy lapra hogy kert es felmutattam anya mögött, mielőtt
becsapta Zayn orra előtt az ajtót. Visszarohantam a konyhába es úgy tettem
mintha csak vizet innék.
-Ki volt az?-kérdeztem mintha mit sem tudnék.
-A szomszéd fiú. Mert keresett téged?! -Vont kérdőre.
Elakadt a lélegzetem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy elmondok neki
mindent, de képtelen voltam megszólalni.
-Nem tudom, de kiviszem a szemetet. –Mondtam és felkaptam a zsákot,
hogy kivigyem. A kerítésnél Zayn állt, egy fekete póló volt rajta és egy
szabadidő nadrág. Sötét haja nem volt belőve, csak kócosan meredt az ég felé.
-Mi volt ez?- kérdezte áthajolva a kerítesen.
-Nem tudom…Anya olyan…Ajj…-Mondtam, Zayn pedig megsimogatta
az arcom.
-Át tudsz mászni?-kérdezte es megfogta a kezem. Felléptem a
kerítés alapjára es könnyedén átlendítettem magam.
-Igen.-mosolyogtam. Féloldalas mosolyra húzta a száját és
elindult az ajtó felé, én pedig követtem.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte, amikor beléptünk a házba. Újból
belém mart a bűntudat, de magamra eroltettem egy mosolyt-
-Mondjuk vizet…
-Van baracklé...tudom
hogy azt szereted.- Kacsintott rám és már hozta is. Leült mellém es nézte ahogyan
iszom.
-Zayn bűntudatom van...annyira nem helyes amit csinálunk...-mondtam
hirtelen es letettem az asztalra a félig kiivott szép üvegpoharat.
-Mért nem helyes? Talán nem élvezed...?-Tette a kezét a
combomra, majd az ajkaival a nyakamat kezdte kényeztetni.-Istenem...annyira
akarlak...-motyogta a fülembe. A szívem hevesen vert és összerándultak az
izmaim. Mélybarna szemébe néztem, amin sötét árnyék futott végig, megborzongtam
ettől a nézéstől. Hagytam hogy végigdöntsön a kanapén. A levegő amit belélegeztem perzselte a mellkasomat, és ez az égető érzés átjárta az egész testemet. Zayn-t néztem ahogyan ajkai elválnak egymástól, hogy egy elfojtott nyögést hallasson.
-Érints meg...-kérte és megragadta a kezemet. A mellkasára tette, én pedig körkörös mozdulatokkal simogattam őt az ujjbegyeimmel, miközben ő egyre lejjebb húzta a kezemet, mohón élvezve az érintésemet. A v vonalánál megállította a kezemet és várta a reakciómat.
****
Zayn elaludt. Keze az enyémet szorította arca nyugodt volt.
Mar nem nehezedett rám bűntudat. Szabadnak ereztem magam...És igazan élőnek...Anya
minden kapcsolatomtól elvágott, mintha azt akarná, hogy örökre gyerek maradjak.
Amikor Zayn-nel vagyok...Egyszerűen boldog vagyok. Ness ezt nem értheti. Váltig
csak azt hajtogatja hogy kihasznál, de engem ez nem érdekel. Minden vele töltött
pillanatban boldog vagyok... akkor is ha tényleg kihasznál...Nehéz
megfogalmaznom az érzeseimet...annyira szeretnem ezt valakivel megbeszélni...
Zayn a gyermekem apja.
-Szeretlek.-Mondtam ki hirtelen és végigsimítottam a kezem
borostás állán. Ő elmosolyodott.
-Ugye tudod hogy még nem alszom?-kérdezte, de nem nyitotta
ki a szemet. Elkaptam a kezem az arcáról es magyarázkodni kezdtem.
-Én csak...-kezdtem de nem tudtam mit mondani.
-Mondd még egyszer...kérlek...-Nyitotta ki a szemét, hogy egy
pillanatra ram nézzen. -Persze, ha nem szeretnéd, akkor nem…
-Szeretlek.-vágtam a szavába. Nem válaszolt. Nem mondta,
hogy ő is...Pedig vártam. De mégis hova gondoltam.
-En megfogadtam, hogy soha többé nem fogok senkit se
szeretni...hogy senkit se fogok közel engedni magamhoz...-Mondta. Megpróbáltam kihúzni
a kezem az övéből, de nem engedte el.
-Miért?-kérdeztem.
-2 éve...mielőtt ideköltöztetek...a menyasszonyom...elment
egy hétvégére a baratnőivel es azóta se jött vissza...nem tudok bízni benned…De
nem csak benned…Senkiben nem...-Fordullt el tőllem ezzel végetvetve a beszélgetésnek. Zavartan a hátamra fordultam de még sokáig nem jött álom a szememre.
❤❤❤
VálaszTörlésMikor lesz következő rész??? :)