14.fejezet: Kegyetlen valóság part 2

Halihó!

Újra itt vagyok a következő fejezettel! ;)

Gondoltam megleplek titeket a 2000
 oldalmegjelenítés miatt! Annyira boldog

 vagyok.♥ Mostantól minden héten szombaton

 vagy vasárnap lesz fejezet.Hagyjatok

 magatok után valami nyomot. Szeretünk titeket! 

BlackNess&Ashley

-Louis szemszöge-

Kihasználja őt...nem látja, hogy mekkora kincs! Elképzelni sem tudhatja, hogy mekkora... Kellemes fantáziálásba ringattam magamat. Én mennyire vigyáznék rá, ha az enyém lenne. Az enyém... Már csak gondolat is, hogy ő és én.. Csodálatos. De nem. Nem mertem lépni mikor lett volna rá alkalmam. Ez a jutalmad Louis. Korholtam magam. Pedig mennyiszer oda akartam menni hozzá. Meghívni egy kávéra... Eleanor-ral nemrég szakítottunk. Nem mentek jól köztünk a dolgok, nem is foglalkoztunk egymással és másra vágytunk. Szerencsére nem veszekedéssel zártuk a kapcsolatunkat. Visszamentem az óriási szoba nappali részébe, ahol mindenki állt. Liam láthatóan zavarban volt. Nem ideillőnek érezte magát. Ő tudja, hogy mit érzek Elise iránt. A hosszú barna hajú lány, minden bizonnyal Vanessa. A kisírt szemű Elise-t vigasztalta, aki szégyenlősen kersztül fonta maga előtt a karját. Póló volt rajta, de alatta nem volt semmi.

Zayn előtt persze nem vagy szégyenlős... gúnyolódtam magamban, de nem szólaltam meg.

-Elise... kérlek... menjünk haza... - szólt hozzá Vanessa de ő csak állt ott. Zayn-t nézte rebbenéstelenül, megfagyva ott. Egy hírtelen elhatározástól felszaladt a lépcsőn, a gipszelt lábú lány meg Zayn felé közelített és mikor odaért a keze az arcán csattant. Elég forróvérű lány.

- Hülye kurva!

- Tudtam, hogy csak kihasználod, miután megerőszakoltad a kórházban! Kihasználtad, hogy szeret téged! - egy hangos szócsatába kezdtek. Liam odaakart menni, hogy lecsitítsa őket, de rájött, hogy ebbe most nem kéne beleszólnia, miután hallotta, hogy Zayn mit tett. Undorodom tőle. Egyszer csak csattant a bejárati ajtó. Az ablakból a kisírt szemű Elise-t láttam szaladni, mire Ness elindult utána, de megállt. A nappali nem létező ajtajában.

- Meg ne lássalak mégegyszer a közelében! - gipszelt lábát a falba ütötte, amitől leesett a gipsze (és egy kicsi festék is), majd szaladni kezdett utána.

 -Niall szemszöge-

A konyhapultnak támaszkodva próbáltam lecsillapítani magamat. Csak Ness-re tudtam gondolni... Ahogy ajkai szinte perzselik az enyémeket és lágyan a kezével a hajamba túr... Földöntúli élmény..
Tekintetem a kész palacsintákra tévedt. Leültem az asztalhoz és megkentem egyet nutellával.

*****
Kopogtak az ajtón. Sietve ajtót nyitottam, ahol Ness állt és Elise.
-Szia Édes... - köszöntöttem először barátnőmet egy puha, szűzies csókkal.
-Szia. Figyelj Niall...ne haragudj de szeretnék kérni valamit...-kezdte. Elég cinikusan tekintettem Elise-re, mert gondoltam, hogy közt van hozzá..
-Mondd... - a lábára néztem - Várj hol van a gipszed? Nem fáj a lábad?-kérdeztem aggódva.
- Fáj, de ez most nem lényeg..
- De igen lényeges! -felkaptam karjaimba és leraktam a kanapéra. Elise pedig mellé ült.
 - Hívom is Dr.Taylor-t! - elindultam a telefonom fele.
- Ne! Kicsim várj egy kicsit! - visszafordultam és ránéztem. - Szóval Elise... nem aludhatna itt csak amíg megoldódnak a problámái? - kérdezte gyönyörű szemeit rám meresztve.
- Problémái? Hogy Zayn kurvának használja? Azért miért kell befogadnom?! - tettem fel a kérdéseket. Elise zavartan elnézett és könnyek kezdtek záporozni a szeméből, Ness, pedig megsimogatta a hátát, majd felállt és felém fordult. Nem érdekel sem Elise, sem Zayn. Sem senki. Egyedül Ness érdekelt. Szerettem volna kettesben lenni vele, de mintha direkt keresztbe tenne nekem... Felsóhajtottam és higgadtabban megszólaltam - Jó maradhat... De nincs vendégszobánk szóval nem tudom felajánlani.. - adtam meg magam, mire Ness egyszerűen a nyakamba ugrott és egy hálás csókkal jutalmazott. Felemeltem, lábait a derekam köré fonta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd ajkaival megtalálta enyémeket. Elise gondolom kényelmetlenül érezte magát, mivel Ness-sel csók csatába kezdtünk. Lihegve váltunk el egymástól. A kezemben tartott gyönyörűség lassan leereszkedett majd mikor a lábára állt összecsuklott a padlón.
-Nessy! - kaptam utána, majd menyasszony pózban tartottam. - Ez így nem lesz jó. Ha rosszul forr össze a seb életed végéig fájni fog. Elmegyünk és begipszeljük a lábad. Megegyeztünk? - halványan bólogatott.
- Addig összeütök valami ebédet, hogy hasznomat is vegyétek legalább... - mondta halkan Elise még mindig a könnyeivel küszködve. Nessy megköszönte neki, aztán hagyta, hogy kivigyem és beültessem az autóba.
- Sajnálom csak... Veled akarok lenni.. Csak veled.. - nem válaszolt csak az ajkaimra tapadt.
- Nem haragszom.. Rád sosem tudnék. Szeretlek.. - újra megcsókolt és meghúzta alsó ajkam.
- Látom már jobb kedved van.
Beindítottam a motort és elindultunk. Persze Ness az egész utat végig énekelte. A végén már egyikőnk sem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.

13.fejezet: Kegyetlen valóság part 1

HeIyzetjelentés! 

Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt
hetekben vagy hónapokban nem
volt rész. A legjobb barátnőm, aki
 nélkül nem tudok írni Londonba
 utazott és az elmúlt időszakban 

egyikünk sem volt otthon egy-két
 napnál tovább otthon. Engesztelésül
ez a rész elég hosszú lett. :)
Mégegyszer nagyon sajnálom :(

XxBlackNess

- Ness szemszöge -

Reggel hiányérzettel keltem. Felültem és körbenéztem a szobában, de Niall nem volt ott. Lementem a konyhába, hogy megkeressem és szerencsémre ott is volt. A padlón 2összetört tojás és kiborult liszt fogadott, a pultról pedig csöpögött a vízszintesen fekvő dobozból a csokis tej.

- Basszus... - suttogta mikor odaragadt a serpenyőbe a palacsinta. Aprót kuncogtam bénázásán majd odamentem és kivettem a kezéből a serpenyőt.

- Hagyd majd én. - mosolyogtam tovább, mire egy elégedetlen morgás hagyta el ajkait.

- Meg akartalak lepni.. - ölelt át hátulról és arcon puszilt, amire akaratlanul is kuncogtam.

- Semmi baj szívem. Majd máskor. - mondtam mire megint arcon puszilt, majd lesöpörte a bárszékről a lisztet és onnan nézte, ahogy kisütöm a maradék tésztát.

- Hogy van az, hogy minden reggeli készítésnek ez a vége? - kérdezte mikor éppen elzártam a gázt.

- Hm... Fogós kérdés. - mosolyogtam rá pimaszul, mire egy apró mélyen dörmögő kuncogás hagyta el ajkait.

- Változtathatnánk a szokásokon.-Jelentette ki, egy rejtélyes mosoly kíséretében.

- Ezt hogy érted? - zavartan tekintettem rá arcára, amin kaján vigyor terült el. Egyszer csak felkapott és a bárpultra ültetett. Homlokát az enyémnek döntve fogta szorosan csípőmet, amitől esélyem sem volt a menekvésre. Ajka keményen préselődött az enyémnek, a nyelve pedig türelmetlenül utat keresett az enyém felé. Hagytam, hogy hatalmába kerítsen a mámor, de amint kezével a pólóm széléhez nyúlt feleszméltem.

- Neh... - lihegtem erőtlenül ajkaira mire elvette onnan a kezét és más utakat kezdett bejárni. Nem mertem ellenkezni, csak reménykedtem, hogy valahogy megúszom. Ekkor megszólalt a telefonom én pedig fellélegeztem.

- Ha fontos majd visszahív! - suttogta ellent mondást nem tűrően. A telefon újra megszólalt én, pedig mint az őrült kaptam utána. Niall morogva lépett hátrébb, hogy leugorhassak.

- Haló? - szóltam bele, de az ismeretlen szám még mindig nem fedte fel kilétét. Gondoltam leteszem, mikor egy síró lány hangját hallottam meg a vonal másik végéről.

- Ki az?! - kérdeztem, de válasz továbbra sem érkezett. Eközben Niall odalépett mögém és átölelt, majd lágy csókokkal hintette be nyakam hajlatát.

- Zayn! Ki lenne?! - köpte undorítóan a telefonba. A szerencséje, hogy tudni akarom ki az a lány és mit tett vele.

- Mit akarsz?!-Kérdeztem értetlenül.

- Elise rossz híreket kapott, de nem tudom kiszedni belőle. Gyere ide! - mondta ellentmondást nem tűrően, majd hangnemet váltva belesuttogott. - Kérlek... - meglepett, hogy erre is képes. Válaszként egy 'már indulok'-ot dobtam majd lecsaptam.180°-os fordulatot vettem, hogy Niall szemébe nézhessek

.- Szeretlek. - suttogtam, mire megcsókolt és az ajkaimra suttogott egy 'én is'-t.

- Hova mész? - kérdezte mire én nagyot sóhajtva a homlokának döntöttem enyémet.- Zaynhez... Eli rosszul van.. Sajnálom. - Suttogtam, ő pedig egy aprót nyelve rám emelte kékségeit.

- És mi lesz velünk..?-kérdezte.

- Sajnálom... – Ismételtem meg, majd megcsókoltam.

- Ness.. - szólt utánam, mikor elindultam a lépcső felé.

- Hm? - odalépett hozzám és átölelt, majd a fülemhez hajolt.- Elkapott a hév. Ne haragudj. – Suttogta mire elmosolyodtam.

- Szeretlek. -Csókoltam meg. Még mindig hihetetlen, hogy ez a csodás fiú megajándékozott a szeretetével és törődésével. Felmentem, hogy felöltözzek, majd tulajdonképpen fél lábon ugrálva mentem ki az előszobába, felvettem a fal mellől a mankóm és kibicegtem a buszmegállóig.10 perc alatt megérkeztem az utcába, amit Zayn a telefonba lediktált és ahogy megláttam kijönni az alakját a kapun berontottam és ahogy csak tudtam rohantam. Az előszobában két teljes alakos tükör volt egymással szemben a két falon. Az arcom akaratlanul is kelletlen fintorba torzult. Egyre jobban gyűlölöm. Zayn nem zavartatva magát, lekapta magáról a köntöst ami alatt csak egy feszes alsónadrág volt. Akaratlanul is undorodó hangot adtam ki.

- Neked meg mi bajod?!-Nézett rám felhúzva fekete szemőldökét.

- Te! Legalább a jelenlétemben öltözz fel még akkor is ha ilyen gátlástalan vagy! – Mondtam, de még véletlenül sem néztem rá. Ezen pimaszul elmosolyodott.- Mi az? Ennyire szexi lennék? - mosolygott rám.

- Na, idefigyelj! Nem azért jöttem, hogy a beteges képzelgéseid hallgassam, hanem hogy kiszedjem Elliből, hogy mi a baja. – Jelentettem ki mire flegmán az emelet fele mutatott. Felszaladtam az emeletre, ahogy csak a gipszem engedte. Eliese-re a hálóban találtam rá. Az ágy mellett ült, térdeit felhúzta, a kezét összefonta a térde körül fejét pedig rá tette. Egy fehér, legalább 2 mérettel nagyobb póló és egy francia bugyi volt rajta. Azonnal letérdeltem mellé és átöleltem.

- Eliese.. Ne sírj. Kérlek..-nyugtattam, de nem segített sokat. - Eli kérlek! -kimozdult az eddigi pózából, majd abbahagyta a sírást és szipogva rám emelte tekintetét.

- Apa kórházban van.. - a nyakamba fúrta a fejét és újra zokogni kezdett. Teste ernyedten kapaszkodott belém. Remegett a sírástól és a homloka is forró volt.

- Mindig is utáltam, ha egy nő sír. Nem beszélve arról, ha az a nő igazából egy kislány. - Elise összerezzent a mély hangra, én pedig az ajtófélfának támaszkodó Zayn felé fordultam. Szerencsére időközben megtalálta a ruhásszekrényét. Utálom. Gyűlölöm. Párszor ezt már megfogalmaztam magamban, de most, hogy már élőben is láthatom az teljesen más. Eli hírtelen összerándult és elszaladt a fürdő irányába majd a WC felé hajolt. Rázkódó testtel öklendezett. Kivettem a hajamból a hajgumit és beletettem az övébe. Szorosan fogtam a vállát nehogy összeessen, de még ez sem volt elég...

-Zayn szemszöge-

Elise és Vanessa elrohant a fürdőbe én pedig visszatántorogtam a konyhába. Nem a mai reggel az első mikor így kirohan. Talán elkapott valami vírust. Vagy anorexiás. Vagy bulimiás. Ez legalább megmagyarázza a méretét. Egyszer csak a kaputelefon éles csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből, de mikor kiakartam menni Liam és Louis már be is jöttek.
- Szia Zayn! Zavarunk? -kérdezte Lou és barátságosan megölelt.
- Haver minden reggel nyitva van a bejárati ajtóm, hogy be tudjatok jönni. Ha zavarnátok, bezárnám. -mosolyogtam és Liam-nek is megveregettem a vállát. Louis otthonosan levetette magát a kanapéra.
- Van híretek Niall-ről? - kérdeztem.
- Nincs... Nagyon belegabalyodott egy csajba és most éjjel nappal vele van. Elég boldog volt a telefonba mikor mesélte.
- De ahogy látom te sem vagy egyedül. Két párna, két takaró, izzadságszag és... - beleszagolt a levegőbe. - Női parfüm. Van veled valaki.- mondta Liam mikor leült Louis mellé.
- Fúj! Mibe nyúltam én bele?! - emelte fel a kezét undorodva Louis, majd a nadrágjába törölte amin elmosolyodtam.
- Ja igen. Itt van Eliese és a barátnője.-Adtam a magyarázatot.
- Édes hármas? - ingatta Liam a fejét rosszallóan.
- Most mi van? Nemis hangzik olyan rosszul... - nézte a plafont Louis.
- Dehogyis! Teljesen félre értitek! Csak áthívtam, mert Elise rosszul van. - adtam a választ, majd erősen elgondolkoztam az édes hármas gondolatán.
- Zayn hol jársz? - térített vissza a földre Loui barátságos hangja a konyhából kifele menet. Gondolom egy alapos kézmosás után.
- Semmi semmi… Nem fontos... - állította le piszkos fantáziám
.-Zayn, Elise a barátnőd? Nem először alszik nálad. - mondta Liam és láttam rajta, hogy reménykedik. Természetesen hiába.
-Nem. Mi csak... Nem tudom... Vele minden olyan más. Jó érzés látni mit váltok ki belőle. Szeretem, mikor megérint. Szeretem mikor gyengéd velem...
- Fúj de ratyi! - vágott hozzám Louis hurrogva egy párnát.
- De nem szeretem! Az egyetlen dolog, amiért még itt van, hogy jó vele az ágyban.- Mondtam hidegen, minden érzelmet mellőzve hullámzó mellkasomból, ahogyan azt eddig is tettem. Észre sem vettem, hogy eközben Eliese-ék kijöttek a fürdőből. Szinte megfagyott köztünk a levegő. Végigvezettem a tekintetem a társaságon. Liam zavartan ingatta a tekintetét köztem és Elise között. Loui pedig le sem vette a szemét a lányról, nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de nem is akartam. Vanessáról anélkül is tudtam, hogy most megtudna fojtani hogy ré kellett volna néznem. Utoljára Elise-re vándorolt a tekintetem. Engem nézett, beharapta az alsó ajkát, míg a kezeit összefonta maga előtt. Mintha próbálná megvédeni magát az élettől. Hiába. Egy pillanatra a szánalom érzése futott végig rajtam, de megráztam a fejemet és egy gúnyos mosollyal letudtam az egészet. Észrevehette volna, hogy csak a szexre kell. Nem fog belehalni. Egyszer úgyis meg kellett tudnia. Csak kár, hogy így.