2015. július 7., kedd

13.fejezet: Kegyetlen valóság part 1

HeIyzetjelentés! 
Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt
hetekben vagy hónapokban nem
volt rész. A legjobb barátnőm, aki
 nélkül nem tudok írni Londonba
 utazott és az elmúlt időszakban 
egyikünk sem volt otthon egy-két
 napnál tovább otthon. Engesztelésül
ez a rész elég hosszú lett. :)
Mégegyszer nagyon sajnálom :(
XxBlackNess


- Ness szemszöge -


Reggel hiányérzettel keltem. Felültem és körbenéztem a szobában, de Niall nem volt ott. Lementem a konyhába, hogy megkeressem és szerencsémre ott is volt. A padlón 2összetört tojás és kiborult liszt fogadott, a pultról pedig csöpögött a vízszintesen fekvő dobozból a csokis tej.
- Basszus... - suttogta mikor odaragadt a serpenyőbe a palacsinta. Aprót kuncogtam bénázásán majd odamentem és kivettem a kezéből a serpenyőt.
- Hagyd majd én. - mosolyogtam tovább, mire egy elégedetlen morgás hagyta el ajkait.
- Meg akartalak lepni.. - ölelt át hátulról és arcon puszilt, amire akaratlanul is kuncogtam.
- Semmi baj szívem. Majd máskor. - mondtam mire megint arcon puszilt, majd lesöpörte a bárszékről a lisztet és onnan nézte, ahogy kisütöm a maradék tésztát.
- Hogy van az, hogy minden reggeli készítésnek ez a vége? - kérdezte mikor éppen elzártam a gázt.
- Hm... Fogós kérdés. - mosolyogtam rá pimaszul, mire egy apró mélyen dörmögő kuncogás hagyta el ajkait.
- Változtathatnánk a szokásokon.-Jelentette ki, egy rejtélyes mosoly kíséretében.
- Ezt hogy érted? - zavartan tekintettem rá arcára, amin kaján vigyor terült el. Egyszer csak felkapott és a bárpultra ültetett. Homlokát az enyémnek döntve fogta szorosan csípőmet, amitől esélyem sem volt a menekvésre. Ajka keményen préselődött az enyémnek, a nyelve pedig türelmetlenül utat keresett az enyém felé. Hagytam, hogy hatalmába kerítsen a mámor, de amint kezével a pólóm széléhez nyúlt feleszméltem.
- Neh... - lihegtem erőtlenül ajkaira mire elvette onnan a kezét és más utakat kezdett bejárni. Nem mertem ellenkezni, csak reménykedtem, hogy valahogy megúszom. Ekkor megszólalt a telefonom én pedig fellélegeztem.
- Ha fontos majd visszahív! - suttogta ellent mondást nem tűrően. A telefon újra megszólalt én, pedig mint az őrült kaptam utána. Niall morogva lépett hátrébb, hogy leugorhassak.
- Haló? - szóltam bele, de az ismeretlen szám még mindig nem fedte fel kilétét. Gondoltam leteszem, mikor egy síró lány hangját hallottam meg a vonal másik végéről.
- Ki az?! - kérdeztem, de válasz továbbra sem érkezett. Eközben Niall odalépett mögém és átölelt, majd lágy csókokkal hintette be nyakam hajlatát.
- Zayn! Ki lenne?! - köpte undorítóan a telefonba. A szerencséje, hogy tudni akarom ki az a lány és mit tett vele.
- Mit akarsz?!-Kérdeztem értetlenül.
- Elise rossz híreket kapott, de nem tudom kiszedni belőle. Gyere ide! - mondta ellentmondást nem tűrően, majd hangnemet váltva belesuttogott. - Kérlek... - meglepett, hogy erre is képes. Válaszként egy 'már indulok'-ot dobtam majd lecsaptam.180°-os fordulatot vettem, hogy Niall szemébe nézhessek
.- Szeretlek. - suttogtam, mire megcsókolt és az ajkaimra suttogott egy 'én is'-t.
- Hova mész? - kérdezte mire én nagyot sóhajtva a homlokának döntöttem enyémet.- Zaynhez... Eli rosszul van.. Sajnálom. - Suttogtam, ő pedig egy aprót nyelve rám emelte kékségeit.
- És mi lesz velünk..?-kérdezte.
- Sajnálom... – Ismételtem meg, majd megcsókoltam.
- Ness.. - szólt utánam, mikor elindultam a lépcső felé.
- Hm? - odalépett hozzám és átölelt, majd a fülemhez hajolt.- Elkapott a hév. Ne haragudj. – Suttogta mire elmosolyodtam.
- Szeretlek. -Csókoltam meg. Még mindig hihetetlen, hogy ez a csodás fiú megajándékozott a szeretetével és törődésével. Felmentem, hogy felöltözzek, majd tulajdonképpen fél lábon ugrálva mentem ki az előszobába, felvettem a fal mellől a mankóm és kibicegtem a buszmegállóig.10 perc alatt megérkeztem az utcába, amit Zayn a telefonba lediktált és ahogy megláttam kijönni az alakját a kapun berontottam és ahogy csak tudtam rohantam. Az előszobában két teljes alakos tükör volt egymással szemben a két falon. Az arcom akaratlanul is kelletlen fintorba torzult. Egyre jobban gyűlölöm. Zayn nem zavartatva magát, lekapta magáról a köntöst ami alatt csak egy feszes alsónadrág volt. Akaratlanul is undorodó hangot adtam ki.
- Neked meg mi bajod?!-Nézett rám felhúzva fekete szemőldökét.

- Te! Legalább a jelenlétemben öltözz fel még akkor is ha ilyen gátlástalan vagy! – Mondtam, de még véletlenül sem néztem rá. Ezen pimaszul elmosolyodott.- Mi az? Ennyire szexi lennék? - mosolygott rám.
- Na, idefigyelj! Nem azért jöttem, hogy a beteges képzelgéseid hallgassam, hanem hogy kiszedjem Elliből, hogy mi a baja. – Jelentettem ki mire flegmán az emelet fele mutatott. Felszaladtam az emeletre, ahogy csak a gipszem engedte. Eliese-re a hálóban találtam rá. Az ágy mellett ült, térdeit felhúzta, a kezét összefonta a térde körül fejét pedig rá tette. Egy fehér, legalább 2 mérettel nagyobb póló és egy francia bugyi volt rajta. Azonnal letérdeltem mellé és átöleltem.
- Eliese.. Ne sírj. Kérlek..-nyugtattam, de nem segített sokat. - Eli kérlek! -kimozdult az eddigi pózából, majd abbahagyta a sírást és szipogva rám emelte tekintetét.
- Apa kórházban van.. - a nyakamba fúrta a fejét és újra zokogni kezdett. Teste ernyedten kapaszkodott belém. Remegett a sírástól és a homloka is forró volt.

- Mindig is utáltam, ha egy nő sír. Nem beszélve arról, ha az a nő igazából egy kislány. - Elise összerezzent a mély hangra, én pedig az ajtófélfának támaszkodó Zayn felé fordultam. Szerencsére időközben megtalálta a ruhásszekrényét. Utálom. Gyűlölöm. Párszor ezt már megfogalmaztam magamban, de most, hogy már élőben is láthatom az teljesen más. Eli hírtelen összerándult és elszaladt a fürdő irányába majd a WC felé hajolt. Rázkódó testtel öklendezett. Kivettem a hajamból a hajgumit és beletettem az övébe. Szorosan fogtam a vállát nehogy összeessen, de még ez sem volt elég...


-Zayn szemszöge-

Elise és Vanessa elrohant a fürdőbe én pedig visszatántorogtam a konyhába. Nem a mai reggel az első mikor így kirohan. Talán elkapott valami vírust. Vagy anorexiás. Vagy bulimiás. Ez legalább megmagyarázza a méretét. Egyszer csak a kaputelefon éles csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből, de mikor kiakartam menni Liam és Louis már be is jöttek.
- Szia Zayn! Zavarunk? -kérdezte Lou és barátságosan megölelt.
- Haver minden reggel nyitva van a bejárati ajtóm, hogy be tudjatok jönni. Ha zavarnátok, bezárnám. -mosolyogtam és Liam-nek is megveregettem a vállát. Louis otthonosan levetette magát a kanapéra.
- Van híretek Niall-ről? - kérdeztem.
- Nincs... Nagyon belegabalyodott egy csajba és most éjjel nappal vele van. Elég boldog volt a telefonba mikor mesélte.
- De ahogy látom te sem vagy egyedül. Két párna, két takaró, izzadságszag és... - beleszagolt a levegőbe. - Női parfüm. Van veled valaki.- mondta Liam mikor leült Louis mellé.
- Fúj! Mibe nyúltam én bele?! - emelte fel a kezét undorodva Louis, majd a nadrágjába törölte amin elmosolyodtam.
- Ja igen. Itt van Eliese és a barátnője.-Adtam a magyarázatot.
- Édes hármas? - ingatta Liam a fejét rosszallóan.
- Most mi van? Nemis hangzik olyan rosszul... - nézte a plafont Louis.
- Dehogyis! Teljesen félre értitek! Csak áthívtam, mert Elise rosszul van. - adtam a választ, majd erősen elgondolkoztam az édes hármas gondolatán.
- Zayn hol jársz? - térített vissza a földre Loui barátságos hangja a konyhából kifele menet. Gondolom egy alapos kézmosás után.
- Semmi semmi… Nem fontos... - állította le piszkos fantáziám
.-Zayn, Elise a barátnőd? Nem először alszik nálad. - mondta Liam és láttam rajta, hogy reménykedik. Természetesen hiába.
-Nem. Mi csak... Nem tudom... Vele minden olyan más. Jó érzés látni mit váltok ki belőle. Szeretem, mikor megérint. Szeretem mikor gyengéd velem...
- Fúj de ratyi! - vágott hozzám Louis hurrogva egy párnát.
- De nem szeretem! Az egyetlen dolog, amiért még itt van, hogy jó vele az ágyban.- Mondtam hidegen, minden érzelmet mellőzve hullámzó mellkasomból, ahogyan azt eddig is tettem. Észre sem vettem, hogy eközben Eliese-ék kijöttek a fürdőből. Szinte megfagyott köztünk a levegő. Végigvezettem a tekintetem a társaságon. Liam zavartan ingatta a tekintetét köztem és Elise között. Loui pedig le sem vette a szemét a lányról, nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de nem is akartam. Vanessáról anélkül is tudtam, hogy most megtudna fojtani hogy ré kellett volna néznem. Utoljára Elise-re vándorolt a tekintetem. Engem nézett, beharapta az alsó ajkát, míg a kezeit összefonta maga előtt. Mintha próbálná megvédeni magát az élettől. Hiába. Egy pillanatra a szánalom érzése futott végig rajtam, de megráztam a fejemet és egy gúnyos mosollyal letudtam az egészet. Észrevehette volna, hogy csak a szexre kell. Nem fog belehalni. Egyszer úgyis meg kellett tudnia. Csak kár, hogy így.

3 megjegyzés:

  1. Áááá de jooo. Es zaynt ha tovabra is igy viselkedik letepem az egos,sexisten fejet es feldugom a seggébe. :D imádom. Siess a kovivel :-*

    VálaszTörlés