Kedves Olvasók!

Sziasztok!

Szerintem észrevettétek, hogy mennyit késünk mostanában, mindig bocsánatot kérünk érte és tényleg nagyon sajnáljuk, de meg van az egésznek az oka. Mégpedig a tanulás. Nagyon utálatos dolog a felvételi, sajnos tanulni kell rá. És én sem tudok sajnos úgy készülni hogy folyamatosan a részeken kattog az agyam. 

Így végül úgy határoztunk hogy szüneteltetjük a blogot. A felvételi januárban szedi majd áldozatait így kb. akkor tudunk újraindulni. Emelett a döntés mellett az is szólt, hogy javítani kell a fejezeteken, sok mindent átírni jobban kidolgozni és ha van időnk persze írunk hozzá, így amikor visszatérünk már remélhetőleg sok előre megírt, tökéletesített rész lesz és rendszeresen tudjuk hozni nektek.

Tényleg nagyom sajnálom hohgy így alakult, de szükségünk van erre a szünetre...

Remélem velünk maradtok, és kitartotok mellettünk, nagyon jól esne pár komment.

Ne feledjétek szeretünk titeket és a blog nem fog végleg bezárni!

Puszi:

Az Írók: 

 BlackNess és Ashley Roberts,

 akinek meg kellene változtatnia a blogger nevét mert ezt nem szereti :-D

15. Fejezet: Újra

Előszó: Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára rész...Nagyon sajnáljuk, hogy késtünk... De tényleg ez most úgy alakult hogy nem tudtuk hozni. Mostmár tényleg próbálunk valami rendszert kialakítani hogy tudjuk hozni a részeket normálisan. És így hogy nincs ki sürgessen még lassabb a munka... 

Najó nem dumálok többet, jó olvasást remélem tetszeni fog, írjatok vélemény. Köszönjük hogy velünk vagytok!

Puszi:

Az Írók

-Elise szemszöge-

Egy hét telt el és én még mindig itt vagyok. Napok óta ki sem mozdultam itthonról. Miket beszélek? Még mindig Niall-nél „lakom”. Nem akarok haza menni. Ők elmentek az orvoshoz, hogy megállapítsa le lehet-e szedni a gipszet vagy sem. Addig gondoltam összeütök valamit mert még nem is ebédeltünk, így benéztem a hűtőbe, hogy keressek valami olyat, amit egyszerű elkészíteni és nem kell elmennem a boltba.
Mint mondtam nem akarok kimozdulni. Egésznap fagyit eszek, mint egy romantikus filmben, amikor az álompár szakít és a kanapén ülve zabálja dobozból a fagyit. Ez alatt az 1hét alatt 2kilót híztam! Borzasztó… De mikor Ness-nek elmeséltem csak röhögött és azt mondta, hogy legalább már nem vagyok olyan, mint egy anorexiás és legalább a karamellás fagyi is elfogyott, amit utál. A karamellás fagyiról is Zayn jut eszembe, mert ő sem szereti. Bármire ránézek, csak őt látom. A vázáról, mikor lesöpört a konyhaasztalról mindent, vele együtt azt az ízléstelen libaürülékzöld vázát is csak azért, hogy ráfektessen. Csodálkozom, hogy erről a zsák krumpliról, ami a bennt van a hűtőben van nem az jut eszembe, mikor elmentünk a McDonalds-ba kaját venni, mert nem volt kedve haza menni és a sült krumplin osztoznunk kellett, mert otthon hagyta a pénztárcáját és csak pár font volt nála. Tényleg mint valami nyálas romantikus filmben, amiket amúgy mindig is utáltam. Gáz vagyok.-Gondoltam és megráztam a fejem. Nem kéne rá gondolnom hiába estem bele menthetetlenül. Elvettem a konyhai polcról egy vastag szakácskönyvet, ami minimum 800oldalas volt…Ez egy apró mosolyt csalt az arcomra. Nem hiszem, hogy Niall-nek olyan nagy lenne a szakácstudománya. Egyszer láttam a szendvicsét, amit Baseballedzésre vitt és elég... Érdekes és egyéni kialakítása volt mind a kenyér, mind a benne lévő... Öhm... Inkább hagyuk. Nem is tudom mit fog kezdeni Ness nélkül, mikor holnap hazaérnek a szülei az üzleti útjukról.
Kinéztem magamnak egy egyszerűnek kinéző receptet, de rájöttem, hogy nem kéne a NASA-hoz fordulni az alapanyagok megszerzése miatt, így maradtam az egyszerű spagettinél. A rakott krumplit már unom, de azért azt is megcsinálhatnám... 
Egy olyan 3 óra alatt mind a kettővel elkészültem és el is pakoltam, így jöhetett a jól megérdemelt tévézés.
A kisasztalon 6darab számomra teljesen egyforma távirányító díszelgett. Az elsővel a DVD lejátszót kapcsoltam be, a másodikkal az erősítőt, aztán meguntam és inkább magamra húztam egy pokrócot. Elfeküdtem a kanapén és becsuktam a szemem, hogy egy kicsit átgondoljam a dolgokat,  mikor a telefon csörögni kezdett, de nem mozdultam. Majd lehallgatják a hangpostát.
- "Itt Niall! Jelenleg nem vagyok otthon, mert... Ő... Hagyj üzit a sípszó után." - Elmosolyodtam majd próbáltam még jobban elmélyülni. Ami majdnem sikerült is mikor...
- Hello Niall! Itt Zayn. – A hangra összeszorult a gyomrom, majd felültem a kanapén és az asztalon levő vezetékes telefon felé pillantottam. - Elise miatt hívtalak. Kiderítettem, hogy a Green lány hol lakik most és rájöttem, hogy ő az a csaj, aki miatt nem jössz el esténként a Clubba velünk, hanem inkább otthon ágytornázol. - hallani lehetett a hangján perverz vigyorát kijelentésén, majd aprót köhintett, amin halkan kuncogtam de még mindig nem mozdultam. - Csak tudod... Szeretném már látni és... - itt mély levegőt vett és éreztem, hogy le fogja majd tenni így oda szaladtam a telefonhoz. - Na, mindegy. Ha látod, szólj neki...
- Halo? - kaptam fel az utolsó pillanatban a kagylót.
- Szia... Az a multkori dolog.. - Kezdte, de nem akartam erről beszélni…Nagyon nem.
- Hagyjuk nem érdekes. – Hát ez elég gyenge volt…
- Gondoltam kiengesztelhetnélek miatta… De most komolyan. - Na, nem! Légy erős!! Ezt nem fogod bevenni…Magyarázott az eszem, míg a szívem szerintem egészségtelenül gyors tempóra kapcsolt és beharaptam az alsó ajkamat. - Kérlek... – Magam elé képzeltem az arcát, ahogy rám mereszti csokibarna szemeit és a világ legsármosabb mosolyával méreget. Még a fagyi is elolvadna tőle! (Főleg ha nem zabáltam fel volna az összeset…) A vér fémes ízét éreztem meg a számban, ahogyan ráharaptam és csak úgy a fogaim között szűrtem ki a szavakat.

- Nem is tudom... Még átgondolom.. – Gratulálok. Ez nagyon meggyőző volt…

- 10perc és ott vagyok. – Jelentette ki és letette. Istenem mekkora egy ökör vagyok... Villámgyorsasággal lezuhanyoztam, majd magam köré csavartam egy törölközőt, de mikor kiléptem a fürdőajtón ő már a kanapén ült és kaján vigyorral mért végig.

-Szia.-Vigyorgott tovább, míg keresztbe fektette az egyik lábát a másikon és lazán fújt egy rágó lufit.

-Szia…-Motyogtam zavartam majd, ahogyan csak a lábam bírja felszaladtam a lépcsőn, bementem Nessy-ek szobájába és a szárítóról lekaptam a ruháim, majd beszaladtam a fürdőbe és felkaptam őket. Kiléptem az ajtón, Zayn pedig a frászt hozta rám, mikor ott állt szembe velem két méterre a szembe lévő falnak támaszkodva, a kezében egy rövid tavaszi ruhával.
- Vedd fel. - dobta oda nekem, amin eléggé meglepődtem.
- Dehát ez... 
- Vanessáé tudom. De nem fogja megtudni. - Kacsintott rám. Az önérzetem végre felébredt bennem és vadul tiltakozni kezdett. Nem vagyok a tulajdona. - Gyorsan vedd, fel mielőtt kedvem támad segíteni. –Vigyorgott és olyan közel hajolt hozzám hogy érezhettem kellemes illatát. Egyik kezét a csípőmre helyezte és csak azt éreztem, ahogyan a fülembe szuszog és beszívja az illatom. Zavaromban elléptem tőle és sietve elindultam a fürdő felé. Tudta…Tudta hogy így fogok reagálni… Annyira szemét…Míg felvettem a ruhát gyorsan letöröltem a kósza könnycseppet az arcomról. Mintha rám öntötték volna. Nem hiszem el... Kérés nélkül elveszem a kedvenc ruháját a barátnőmtől. És ha megtudja, hogy Zayn miatt... Gyorsan dobtam neki egy SMSt, hogy kölcsön kérném, amire annyi volt a válasz, hogy: "Csak nyugodtan. De minek és hova kell?" Úristen és most mit mondjak? Végül az üzenet második felével nem törődve lezártam a képernyőt.

Kiléptem a fürdőajtón, mikor Zayn egy elismerő mosollyal biccentett majd átkarolta a derekamat és a nyakamat kezdte el csókolni. Most először kényelmetlennek éreztem a helyzetet. Elegem van ebből. Nessynek igaza van… nem szabadna hagynom, hogy ezt csinálja velem. Teljesen elcsavarta a fejem és már csak azt látom, hogy mennyire borzalmasan helyes és édes és minden… Mégsem szóltam egy szót sem csak kedvtelenül hagytam hogy azt tegyen velem, amit akar.
- Mikor jönnek vissza? – Kérdezte Niallékre utalva, míg homlokát az enyémnek döntötte. Annyira vágtam rá hogy egyszer szájon csókoljon. Úgy igazából.
- Fél három. Körübelül... – Motyogtam és igyekeztem elfojtani a sírást. Zayn vagy nem vette észre hogy a könnyeimmel küszködök, vagy nem érdekelte. Megfogta kezem és kihúzott az utcára, majd beültünk a kocsiba és sietve elindultunk. Az út néma csöndben telt, csak Zayn dobolt idegesen a kormányon. Lassan elhaladtunk a szomszédos házak előtt, majd a mienk és Zaynné előtt is. Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Hova megyünk? – Kérdeztem végül.
- Hozzám. A másik házamba. - Most már tényleg érdekel, hogy honnan van ennyi pénze... - Vanessa ott keresne először és az anyád is állandóan bekopog, hogy körbenézzen. Ugye nem kockáztatod a lebukás esélyét? –Magyarázta.  Anya... Neve hallatán gombóc nőtt a torkomba. Istenem annyira hiányzik... Pár pillanatig a gondolataimba merültem, amiből Zayn kellemes hangja szakított ki.
- Valami baj van? – Simította végig kezét csupasz combomon, mire a pulzusom az egekbe szökött.
- Nem. Semmi...-Ráztam meg a fejemet.
Egy 10 perc elteltével meg is érkeztünk egy óriási 2 emeletes modern barnára vakolt házhoz. Ahogy beléptünk a dupla ajtón egy világos padlójú szolid előszobával találtam szembe magam. Teljesen ellentéte Zayn stílusának.
Zayn felém fordult és meg se várva hogy levegyem a cipőmet, az ölébe kapott.

Szinte reflex szerűen fontam dereka köré lábaim, ami miatt magasabb voltam nála, úgyhogy lenéztem rá és játékosan összeborzoltam a haját. Egy apró morgás hagyta el ajkait, ami miatt kuncognom kellett.
- Ne nevess ki. - mosolygott rám ő is, mire újra összekócoltam. 
- Miért is ne? - egy aprót nevetett, majd felvitt az emeletre és ledobott az ágyára.
- Majd meglátod. - a nyakamat csókolta én pedig még mindig a dereka körül összekulcsolt lábakkal túrtam bele a hajába minden egyes érintésére. Vad és erőszakos volt velem, mint mindig, de egyszer csak megállt és mélyen a szemembe nézett.- Ne haragudj… Elvesztettem az eszem. Tudod, hogy megőrjítesz… Azt akarom, hogy te is élvezd. - Homlokát az enyémnek döntötte, majd gyengéden végigsimított a testemen mire megborzongtam.

Miután újra lezuhanyoztam, Zayn is elment én pedig lefeküdtem és a fal felé fordultam. Már majdnem elaludtam, amikor éreztem hogy Zayn befekszik mellém és hátulról átkarol. 

14.fejezet: Kegyetlen valóság part 2

Halihó!

Újra itt vagyok a következő fejezettel! ;)

Gondoltam megleplek titeket a 2000
 oldalmegjelenítés miatt! Annyira boldog

 vagyok.♥ Mostantól minden héten szombaton

 vagy vasárnap lesz fejezet.Hagyjatok

 magatok után valami nyomot. Szeretünk titeket! 

BlackNess&Ashley

-Louis szemszöge-

Kihasználja őt...nem látja, hogy mekkora kincs! Elképzelni sem tudhatja, hogy mekkora... Kellemes fantáziálásba ringattam magamat. Én mennyire vigyáznék rá, ha az enyém lenne. Az enyém... Már csak gondolat is, hogy ő és én.. Csodálatos. De nem. Nem mertem lépni mikor lett volna rá alkalmam. Ez a jutalmad Louis. Korholtam magam. Pedig mennyiszer oda akartam menni hozzá. Meghívni egy kávéra... Eleanor-ral nemrég szakítottunk. Nem mentek jól köztünk a dolgok, nem is foglalkoztunk egymással és másra vágytunk. Szerencsére nem veszekedéssel zártuk a kapcsolatunkat. Visszamentem az óriási szoba nappali részébe, ahol mindenki állt. Liam láthatóan zavarban volt. Nem ideillőnek érezte magát. Ő tudja, hogy mit érzek Elise iránt. A hosszú barna hajú lány, minden bizonnyal Vanessa. A kisírt szemű Elise-t vigasztalta, aki szégyenlősen kersztül fonta maga előtt a karját. Póló volt rajta, de alatta nem volt semmi.

Zayn előtt persze nem vagy szégyenlős... gúnyolódtam magamban, de nem szólaltam meg.

-Elise... kérlek... menjünk haza... - szólt hozzá Vanessa de ő csak állt ott. Zayn-t nézte rebbenéstelenül, megfagyva ott. Egy hírtelen elhatározástól felszaladt a lépcsőn, a gipszelt lábú lány meg Zayn felé közelített és mikor odaért a keze az arcán csattant. Elég forróvérű lány.

- Hülye kurva!

- Tudtam, hogy csak kihasználod, miután megerőszakoltad a kórházban! Kihasználtad, hogy szeret téged! - egy hangos szócsatába kezdtek. Liam odaakart menni, hogy lecsitítsa őket, de rájött, hogy ebbe most nem kéne beleszólnia, miután hallotta, hogy Zayn mit tett. Undorodom tőle. Egyszer csak csattant a bejárati ajtó. Az ablakból a kisírt szemű Elise-t láttam szaladni, mire Ness elindult utána, de megállt. A nappali nem létező ajtajában.

- Meg ne lássalak mégegyszer a közelében! - gipszelt lábát a falba ütötte, amitől leesett a gipsze (és egy kicsi festék is), majd szaladni kezdett utána.

 -Niall szemszöge-

A konyhapultnak támaszkodva próbáltam lecsillapítani magamat. Csak Ness-re tudtam gondolni... Ahogy ajkai szinte perzselik az enyémeket és lágyan a kezével a hajamba túr... Földöntúli élmény..
Tekintetem a kész palacsintákra tévedt. Leültem az asztalhoz és megkentem egyet nutellával.

*****
Kopogtak az ajtón. Sietve ajtót nyitottam, ahol Ness állt és Elise.
-Szia Édes... - köszöntöttem először barátnőmet egy puha, szűzies csókkal.
-Szia. Figyelj Niall...ne haragudj de szeretnék kérni valamit...-kezdte. Elég cinikusan tekintettem Elise-re, mert gondoltam, hogy közt van hozzá..
-Mondd... - a lábára néztem - Várj hol van a gipszed? Nem fáj a lábad?-kérdeztem aggódva.
- Fáj, de ez most nem lényeg..
- De igen lényeges! -felkaptam karjaimba és leraktam a kanapéra. Elise pedig mellé ült.
 - Hívom is Dr.Taylor-t! - elindultam a telefonom fele.
- Ne! Kicsim várj egy kicsit! - visszafordultam és ránéztem. - Szóval Elise... nem aludhatna itt csak amíg megoldódnak a problámái? - kérdezte gyönyörű szemeit rám meresztve.
- Problémái? Hogy Zayn kurvának használja? Azért miért kell befogadnom?! - tettem fel a kérdéseket. Elise zavartan elnézett és könnyek kezdtek záporozni a szeméből, Ness, pedig megsimogatta a hátát, majd felállt és felém fordult. Nem érdekel sem Elise, sem Zayn. Sem senki. Egyedül Ness érdekelt. Szerettem volna kettesben lenni vele, de mintha direkt keresztbe tenne nekem... Felsóhajtottam és higgadtabban megszólaltam - Jó maradhat... De nincs vendégszobánk szóval nem tudom felajánlani.. - adtam meg magam, mire Ness egyszerűen a nyakamba ugrott és egy hálás csókkal jutalmazott. Felemeltem, lábait a derekam köré fonta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd ajkaival megtalálta enyémeket. Elise gondolom kényelmetlenül érezte magát, mivel Ness-sel csók csatába kezdtünk. Lihegve váltunk el egymástól. A kezemben tartott gyönyörűség lassan leereszkedett majd mikor a lábára állt összecsuklott a padlón.
-Nessy! - kaptam utána, majd menyasszony pózban tartottam. - Ez így nem lesz jó. Ha rosszul forr össze a seb életed végéig fájni fog. Elmegyünk és begipszeljük a lábad. Megegyeztünk? - halványan bólogatott.
- Addig összeütök valami ebédet, hogy hasznomat is vegyétek legalább... - mondta halkan Elise még mindig a könnyeivel küszködve. Nessy megköszönte neki, aztán hagyta, hogy kivigyem és beültessem az autóba.
- Sajnálom csak... Veled akarok lenni.. Csak veled.. - nem válaszolt csak az ajkaimra tapadt.
- Nem haragszom.. Rád sosem tudnék. Szeretlek.. - újra megcsókolt és meghúzta alsó ajkam.
- Látom már jobb kedved van.
Beindítottam a motort és elindultunk. Persze Ness az egész utat végig énekelte. A végén már egyikőnk sem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.

13.fejezet: Kegyetlen valóság part 1

HeIyzetjelentés! 

Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt
hetekben vagy hónapokban nem
volt rész. A legjobb barátnőm, aki
 nélkül nem tudok írni Londonba
 utazott és az elmúlt időszakban 

egyikünk sem volt otthon egy-két
 napnál tovább otthon. Engesztelésül
ez a rész elég hosszú lett. :)
Mégegyszer nagyon sajnálom :(

XxBlackNess

- Ness szemszöge -

Reggel hiányérzettel keltem. Felültem és körbenéztem a szobában, de Niall nem volt ott. Lementem a konyhába, hogy megkeressem és szerencsémre ott is volt. A padlón 2összetört tojás és kiborult liszt fogadott, a pultról pedig csöpögött a vízszintesen fekvő dobozból a csokis tej.

- Basszus... - suttogta mikor odaragadt a serpenyőbe a palacsinta. Aprót kuncogtam bénázásán majd odamentem és kivettem a kezéből a serpenyőt.

- Hagyd majd én. - mosolyogtam tovább, mire egy elégedetlen morgás hagyta el ajkait.

- Meg akartalak lepni.. - ölelt át hátulról és arcon puszilt, amire akaratlanul is kuncogtam.

- Semmi baj szívem. Majd máskor. - mondtam mire megint arcon puszilt, majd lesöpörte a bárszékről a lisztet és onnan nézte, ahogy kisütöm a maradék tésztát.

- Hogy van az, hogy minden reggeli készítésnek ez a vége? - kérdezte mikor éppen elzártam a gázt.

- Hm... Fogós kérdés. - mosolyogtam rá pimaszul, mire egy apró mélyen dörmögő kuncogás hagyta el ajkait.

- Változtathatnánk a szokásokon.-Jelentette ki, egy rejtélyes mosoly kíséretében.

- Ezt hogy érted? - zavartan tekintettem rá arcára, amin kaján vigyor terült el. Egyszer csak felkapott és a bárpultra ültetett. Homlokát az enyémnek döntve fogta szorosan csípőmet, amitől esélyem sem volt a menekvésre. Ajka keményen préselődött az enyémnek, a nyelve pedig türelmetlenül utat keresett az enyém felé. Hagytam, hogy hatalmába kerítsen a mámor, de amint kezével a pólóm széléhez nyúlt feleszméltem.

- Neh... - lihegtem erőtlenül ajkaira mire elvette onnan a kezét és más utakat kezdett bejárni. Nem mertem ellenkezni, csak reménykedtem, hogy valahogy megúszom. Ekkor megszólalt a telefonom én pedig fellélegeztem.

- Ha fontos majd visszahív! - suttogta ellent mondást nem tűrően. A telefon újra megszólalt én, pedig mint az őrült kaptam utána. Niall morogva lépett hátrébb, hogy leugorhassak.

- Haló? - szóltam bele, de az ismeretlen szám még mindig nem fedte fel kilétét. Gondoltam leteszem, mikor egy síró lány hangját hallottam meg a vonal másik végéről.

- Ki az?! - kérdeztem, de válasz továbbra sem érkezett. Eközben Niall odalépett mögém és átölelt, majd lágy csókokkal hintette be nyakam hajlatát.

- Zayn! Ki lenne?! - köpte undorítóan a telefonba. A szerencséje, hogy tudni akarom ki az a lány és mit tett vele.

- Mit akarsz?!-Kérdeztem értetlenül.

- Elise rossz híreket kapott, de nem tudom kiszedni belőle. Gyere ide! - mondta ellentmondást nem tűrően, majd hangnemet váltva belesuttogott. - Kérlek... - meglepett, hogy erre is képes. Válaszként egy 'már indulok'-ot dobtam majd lecsaptam.180°-os fordulatot vettem, hogy Niall szemébe nézhessek

.- Szeretlek. - suttogtam, mire megcsókolt és az ajkaimra suttogott egy 'én is'-t.

- Hova mész? - kérdezte mire én nagyot sóhajtva a homlokának döntöttem enyémet.- Zaynhez... Eli rosszul van.. Sajnálom. - Suttogtam, ő pedig egy aprót nyelve rám emelte kékségeit.

- És mi lesz velünk..?-kérdezte.

- Sajnálom... – Ismételtem meg, majd megcsókoltam.

- Ness.. - szólt utánam, mikor elindultam a lépcső felé.

- Hm? - odalépett hozzám és átölelt, majd a fülemhez hajolt.- Elkapott a hév. Ne haragudj. – Suttogta mire elmosolyodtam.

- Szeretlek. -Csókoltam meg. Még mindig hihetetlen, hogy ez a csodás fiú megajándékozott a szeretetével és törődésével. Felmentem, hogy felöltözzek, majd tulajdonképpen fél lábon ugrálva mentem ki az előszobába, felvettem a fal mellől a mankóm és kibicegtem a buszmegállóig.10 perc alatt megérkeztem az utcába, amit Zayn a telefonba lediktált és ahogy megláttam kijönni az alakját a kapun berontottam és ahogy csak tudtam rohantam. Az előszobában két teljes alakos tükör volt egymással szemben a két falon. Az arcom akaratlanul is kelletlen fintorba torzult. Egyre jobban gyűlölöm. Zayn nem zavartatva magát, lekapta magáról a köntöst ami alatt csak egy feszes alsónadrág volt. Akaratlanul is undorodó hangot adtam ki.

- Neked meg mi bajod?!-Nézett rám felhúzva fekete szemőldökét.

- Te! Legalább a jelenlétemben öltözz fel még akkor is ha ilyen gátlástalan vagy! – Mondtam, de még véletlenül sem néztem rá. Ezen pimaszul elmosolyodott.- Mi az? Ennyire szexi lennék? - mosolygott rám.

- Na, idefigyelj! Nem azért jöttem, hogy a beteges képzelgéseid hallgassam, hanem hogy kiszedjem Elliből, hogy mi a baja. – Jelentettem ki mire flegmán az emelet fele mutatott. Felszaladtam az emeletre, ahogy csak a gipszem engedte. Eliese-re a hálóban találtam rá. Az ágy mellett ült, térdeit felhúzta, a kezét összefonta a térde körül fejét pedig rá tette. Egy fehér, legalább 2 mérettel nagyobb póló és egy francia bugyi volt rajta. Azonnal letérdeltem mellé és átöleltem.

- Eliese.. Ne sírj. Kérlek..-nyugtattam, de nem segített sokat. - Eli kérlek! -kimozdult az eddigi pózából, majd abbahagyta a sírást és szipogva rám emelte tekintetét.

- Apa kórházban van.. - a nyakamba fúrta a fejét és újra zokogni kezdett. Teste ernyedten kapaszkodott belém. Remegett a sírástól és a homloka is forró volt.

- Mindig is utáltam, ha egy nő sír. Nem beszélve arról, ha az a nő igazából egy kislány. - Elise összerezzent a mély hangra, én pedig az ajtófélfának támaszkodó Zayn felé fordultam. Szerencsére időközben megtalálta a ruhásszekrényét. Utálom. Gyűlölöm. Párszor ezt már megfogalmaztam magamban, de most, hogy már élőben is láthatom az teljesen más. Eli hírtelen összerándult és elszaladt a fürdő irányába majd a WC felé hajolt. Rázkódó testtel öklendezett. Kivettem a hajamból a hajgumit és beletettem az övébe. Szorosan fogtam a vállát nehogy összeessen, de még ez sem volt elég...

-Zayn szemszöge-

Elise és Vanessa elrohant a fürdőbe én pedig visszatántorogtam a konyhába. Nem a mai reggel az első mikor így kirohan. Talán elkapott valami vírust. Vagy anorexiás. Vagy bulimiás. Ez legalább megmagyarázza a méretét. Egyszer csak a kaputelefon éles csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből, de mikor kiakartam menni Liam és Louis már be is jöttek.
- Szia Zayn! Zavarunk? -kérdezte Lou és barátságosan megölelt.
- Haver minden reggel nyitva van a bejárati ajtóm, hogy be tudjatok jönni. Ha zavarnátok, bezárnám. -mosolyogtam és Liam-nek is megveregettem a vállát. Louis otthonosan levetette magát a kanapéra.
- Van híretek Niall-ről? - kérdeztem.
- Nincs... Nagyon belegabalyodott egy csajba és most éjjel nappal vele van. Elég boldog volt a telefonba mikor mesélte.
- De ahogy látom te sem vagy egyedül. Két párna, két takaró, izzadságszag és... - beleszagolt a levegőbe. - Női parfüm. Van veled valaki.- mondta Liam mikor leült Louis mellé.
- Fúj! Mibe nyúltam én bele?! - emelte fel a kezét undorodva Louis, majd a nadrágjába törölte amin elmosolyodtam.
- Ja igen. Itt van Eliese és a barátnője.-Adtam a magyarázatot.
- Édes hármas? - ingatta Liam a fejét rosszallóan.
- Most mi van? Nemis hangzik olyan rosszul... - nézte a plafont Louis.
- Dehogyis! Teljesen félre értitek! Csak áthívtam, mert Elise rosszul van. - adtam a választ, majd erősen elgondolkoztam az édes hármas gondolatán.
- Zayn hol jársz? - térített vissza a földre Loui barátságos hangja a konyhából kifele menet. Gondolom egy alapos kézmosás után.
- Semmi semmi… Nem fontos... - állította le piszkos fantáziám
.-Zayn, Elise a barátnőd? Nem először alszik nálad. - mondta Liam és láttam rajta, hogy reménykedik. Természetesen hiába.
-Nem. Mi csak... Nem tudom... Vele minden olyan más. Jó érzés látni mit váltok ki belőle. Szeretem, mikor megérint. Szeretem mikor gyengéd velem...
- Fúj de ratyi! - vágott hozzám Louis hurrogva egy párnát.
- De nem szeretem! Az egyetlen dolog, amiért még itt van, hogy jó vele az ágyban.- Mondtam hidegen, minden érzelmet mellőzve hullámzó mellkasomból, ahogyan azt eddig is tettem. Észre sem vettem, hogy eközben Eliese-ék kijöttek a fürdőből. Szinte megfagyott köztünk a levegő. Végigvezettem a tekintetem a társaságon. Liam zavartan ingatta a tekintetét köztem és Elise között. Loui pedig le sem vette a szemét a lányról, nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, de nem is akartam. Vanessáról anélkül is tudtam, hogy most megtudna fojtani hogy ré kellett volna néznem. Utoljára Elise-re vándorolt a tekintetem. Engem nézett, beharapta az alsó ajkát, míg a kezeit összefonta maga előtt. Mintha próbálná megvédeni magát az élettől. Hiába. Egy pillanatra a szánalom érzése futott végig rajtam, de megráztam a fejemet és egy gúnyos mosollyal letudtam az egészet. Észrevehette volna, hogy csak a szexre kell. Nem fog belehalni. Egyszer úgyis meg kellett tudnia. Csak kár, hogy így.

12. Fejezet: Miért nem látod?

Előszó: Sziasztok! elég régen nem volt már rész, ugyanis osztálykiránduláson voltam és az előző részekhez nem nagyon írtam előszót, mert mindig siettem vele. Hát nem is tudom hogy mit mondjak...Nagyon jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, véleményeket tőletek. Najó nem jártatom a szám feleslegesen, jó olvasást! Jaj, csak még annyi hogy valmiért a sorköz kisebb az első felében mint a másodiknál, nem tudom hogy hogyan csináltam, ne haragudjatok.

-Ness szemszöge-

Valahol egy álomban kalandoztam Niall karjaiban, amikor megszólalt a telefonom. Álmosan kaptam a készülék után, hogy felvegyem. Niall a fejére húzva a párnát próbált menekülni a hangos zene elől. Elise anyukajának a száma jelent meg a kijelzőn. Kétségbeesve mesélte, hogy Elise 2 hét után végre hajlandó volt hazamenni a rengeteg kórházban töltött éjszaka után, persze biztosítottam róla hogy végig nálam volt az alatt az idő alatt, mert nem akartam, hogy rossz legyen Elise-nek, de legszívesebben felpofoztam volna. Mégis hol járt éjszakánként? Nem hitt nekem, de csak mesélt tovább.

-Kivitte a szemetet, aztán pedig egyszerűen megszökött...-Zokogta. Kifogásokon törtem a fejem, hogy mentsem a barátnőmet de semmi épeszű ötlet nem jutott eszembe, ami hihető lenne. Ha azt mondanám, hogy itt van velem beszélni akarna vele…

-Sajnálom, de nem tudom hogy hol van.-Motyogtam tétován a telefonba.

-Én őt nem arra neveltem, hogy csak úgy megszökjön!-Csattant fel, és hallottam, hogy még jobban zokogni kezd. 

-Haza fog menni… beszélek vele...Többet nem fordul elő biztos vagyok benne.-Próbáltam nyugtatni, persze nem sok sikerrel.

-Köszönöm Vanessa. Tudod, hogy benned megbízom. Szia. Jó éjszakát.-mondta és letette.

 Niall kék szemeivel találtam magam szembe, amik kérdőn néztek rám.

-Várj...most fel kell hívnom Elise-t...Te aludj...-Simogattam meg az arcát mire elmosolyodott és gyorsan magához húzott egy csókra. Álmosan felültem és rögtön Elise-t tárcsáztam. A 8. csörgésre végül felvette es beleszólt.

-Szia Nessy...-Köszönt unottan, de a hangja cseppet sem volt álmos vagy ”most keltem fel” rekedt. Hirtelen nem tudtam, hogy hogyan kezdjem.

-Elise. Lenne egy kérdésem és szeretném, hogyha nem csapnád le a telefont es őszintén válaszolnál. Anyukád most hívott. Az elmúlt két hétben mégis hol töltötted az éjszakál amikor nem nállam voltál a kórházban, ha nem otthon voltál?-Mondtam végül. A vonalban válasz helyett csak a telefonom zúgását hallottam. Megnéztem a képernyőt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még hívásban vagyunk. Értetlenül néztem a kijelzőre majd visszaemeltem a fülemhez és tovább vártam a válaszára.

-Zayn-nél éjszakázom ilyenkor...-mondta halkan. Persze sejtettem, de így kimondva mégis egy kicsit meglepett. -Önszántamból...-Tette hozzá gyorsan mintha olvasni tudna a gondolataimban.

-És mégis mit csináltok?! Kártyáztok?!-kérdeztem ingerülten....hogy lehet Elise ennyire...nem is tudom...

-Nem Ness mi...csak...-kereste a szavakat, pedig pontosan tudja, hogy igazam van.

-Kihasznál téged. Te is tudod...-probáltam meggyőzni.

-Nem...mi beszélgetni is szoktunk...-Kezdett mentegetőzni, amivel végképp teljesen felhúzott.

-Miközben kielégíted piszkos igényeit?!-vágtam közbe.

-Nessy...ne mondd el anyának…-Hangja elcsuklott, de nem hatott meg egyáltalán.

-Nem mondom. De ennek azonnal vess véget! Még jó hogy nem fizet neked!-Mondtam teljesen megütközve, de nem válaszolt. Egy pár pillanat múlva egy mély férfihang hang szólt a telefonba. 

 -Hagyd őt békén! Végen még telebeszéled a fejét a hülyesegeiddel. Szabaddá teszem. És boldoggá.-mondta kimérten.

-Zayn?-Kérdeztem.-Igen...-Ez nem boldogság! Nem hagyom békén... Haggyd ki őt a mocskos játékaidból!-Utasítottam, de ő csak gúnyosan felnevetett.

-Pedig nagyon is élvezi a játékaimat…Hiába próbálkozol, neki ez így teljesen jó.-Ezzel a mondattal le is tette a telefont én pedig Niall mellkasára döntöttem a fejemet, aki időközben ideült mellém és a hajamat simogatni.

-Mi történt? -kérdezte Niall rekedt és álmos hangon. Egy pillanatra hezitáltam, hogy mit válaszoljak, de végül elmondtam neki.

-A hülye haverod kurvának használja a legjobb barátnőmet.-Mondtam olyan, ”tulajdonképpen nem is érdekel, ez csak egy szimpla tény stílusban” , pedig az igazság az volt, hogy nagyon is érdekelt.

 -Mi?-Értetlenkedett.

-Most is vele van...-vontam meg a vállam.

-Tudod mit nem értek...-kezdte, szemöldökét összeráncolva.

-Mit?-kérdeztem.

-Zayn amióta valami történt közte es a menyasszonya között, sajnos nem mondta el hogy mi, de azóta úgy "használja" a lányokat, mint az eldobható borotvát...

-Öhm...ezt nem igazan értem...-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Pedig olyan szép hasonlatot mondtam....-Rázta meg a fejét.-Najó...tudod eldobható borotva...használod...kidobod, aztán legközelebb újat veszel a zacskóból...

-Ez undoritó...-Mondtam és a fejemet lehajtva a tenyerembe temettem az arcomat.

-A borotvás hasonlat?

-Nem...-Mosolyodtam el az értetlenségén.-Amit Zayn művel a nőkkel...-Néztem fel, rá mire újra átölelt.

-Régen nem volt ilyen. Mindennel jobban tisztelte őket...-Magyarázta szőke tincsit kirázva a szeméből.

-De....Elissel nem először…

-Pontosan ezt nem értem...És Elise-en nem nagyon látszik, hogy olyan nagy sexistennő lenne...-Rázta meg a fejét, majd rám pillantott és kajánul elmosolyodott.-Rólad viszont lerí, hogy milyen gyönyörű lehetsz ezek nélkül...-húzta végig az ujját a pizsama felsőm  kivágásán.

-Niall!-szóltam rá, mire elnevette magát es visszafeküdt az ágyra. Azzal a lendülettel együtt pedig engem is magára rántott. Légzésem megszaporázódott, ahogy meztelen mellkasára fektetett, de megpróbáltam az övéhez igazítani. Kis köröcskéket írtam le hüvelykujjammal a felsőtestén megnyugtató szívdobogását hallgatva, mígnem lassan újra magával ragadott az álom...

11. Fejezet: Just a game?

-Elise szemszöge-

Ma éjszaka otthon aludtam. Beszívtam az ágynemű kellemes illatát, amit már olyan régen nem éreztem. Anyánál mindig kiharcoltam, hogy had aludjak bent a kórházban, így már két hete nem voltam otthon. Lelkiismeret furdalásom van, amikor anyára nézek. Ő mindig erkölcsre és egyebekre nevelt, ami akkor nagyon nem érdekelt, de most rájöttem, hogy mennyire fontos. Hiszen olyan dologba csöppentem ahonnan nincs menekvés. Egyik pillanatban még tudom, hogy rosszul cselekszem, a másikban pedig már semmi más nem érdekel, csak az érzés, ahogyan elveszek Zayn karjaiban. Zayn karjaiban, amik kitudja hány másik nőt öleltek már, ugyanilyen hidegen és érzelemmentesen. A sárga virágmintán nedves foltot hagyott az első könnycsepp, ami legördült az arcomon. Képtelen vagyok menekülni az érzés elől. Zayn már nem csak a fiú, akit mindig távolról csodáltam és zavarba jöttem ha véletlenül rám nézett…

****

A házit írtam volna, de csak a lap szélét firkáltam, amikor csöngettek. Anya nyitott ajtót, de lementem megnézni, hogy ki az. Meglepetésemre Zayn állt az ajtóban.

-Csókolom. Elise itthon van?-Kérdezte, és próbált udvariasnak látszódni.

-Nem, nincs. -Mondta komoran anyám. Ezen eléggé meglepődtem így gyorsan felfirkáltam egy lapra hogy kert es felmutattam anya mögött, mielőtt becsapta Zayn orra előtt az ajtót. Visszarohantam a konyhába es úgy tettem mintha csak vizet innék.

-Ki volt az?-kérdeztem mintha mit sem tudnék.

-A szomszéd fiú. Mert keresett téged?! -Vont kérdőre. Elakadt a lélegzetem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy elmondok neki mindent, de képtelen voltam megszólalni.

-Nem tudom, de kiviszem a szemetet. –Mondtam és felkaptam a zsákot, hogy kivigyem. A kerítésnél Zayn állt, egy fekete póló volt rajta és egy szabadidő nadrág. Sötét haja nem volt belőve, csak kócosan meredt az ég felé.

-Mi volt ez?- kérdezte áthajolva a kerítesen.

-Nem tudom…Anya olyan…Ajj…-Mondtam, Zayn pedig megsimogatta az arcom.

-Át tudsz mászni?-kérdezte es megfogta a kezem. Felléptem a kerítés alapjára es könnyedén átlendítettem magam.

-Igen.-mosolyogtam. Féloldalas mosolyra húzta a száját és elindult az ajtó felé, én pedig követtem.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte, amikor beléptünk a házba. Újból belém mart a bűntudat, de magamra eroltettem egy mosolyt-

-Mondjuk vizet…

 -Van baracklé...tudom hogy azt szereted.- Kacsintott rám és már hozta is. Leült mellém es nézte ahogyan iszom.

-Zayn bűntudatom van...annyira nem helyes amit csinálunk...-mondtam hirtelen es letettem az asztalra a félig kiivott szép üvegpoharat.

-Mért nem helyes? Talán nem élvezed...?-Tette a kezét a combomra, majd az ajkaival a nyakamat kezdte kényeztetni.-Istenem...annyira akarlak...-motyogta a fülembe. A szívem hevesen vert és összerándultak az izmaim. Mélybarna szemébe néztem, amin sötét árnyék futott végig, megborzongtam ettől a nézéstől. Hagytam hogy végigdöntsön a kanapén. A levegő amit belélegeztem perzselte a mellkasomat, és ez az égető érzés átjárta az egész testemet. Zayn-t néztem ahogyan ajkai elválnak egymástól, hogy egy elfojtott nyögést hallasson.

-Érints meg...-kérte és megragadta a kezemet. A mellkasára tette, én pedig körkörös mozdulatokkal simogattam őt az ujjbegyeimmel, miközben ő egyre lejjebb húzta a kezemet, mohón élvezve az érintésemet. A v vonalánál megállította a kezemet és várta a reakciómat.

****

Zayn elaludt. Keze az enyémet szorította arca nyugodt volt. Mar nem nehezedett rám bűntudat. Szabadnak ereztem magam...És igazan élőnek...Anya minden kapcsolatomtól elvágott, mintha azt akarná, hogy örökre gyerek maradjak. Amikor Zayn-nel vagyok...Egyszerűen boldog vagyok. Ness ezt nem értheti. Váltig csak azt hajtogatja hogy kihasznál, de engem ez nem érdekel. Minden vele töltött pillanatban boldog vagyok... akkor is ha tényleg kihasznál...Nehéz megfogalmaznom az érzeseimet...annyira szeretnem ezt valakivel megbeszélni... Zayn a gyermekem apja.

-Szeretlek.-Mondtam ki hirtelen és végigsimítottam a kezem borostás állán. Ő elmosolyodott.

-Ugye tudod hogy még nem alszom?-kérdezte, de nem nyitotta ki a szemet. Elkaptam a kezem az arcáról es magyarázkodni kezdtem.

-Én csak...-kezdtem de nem tudtam mit mondani.

-Mondd még egyszer...kérlek...-Nyitotta ki a szemét, hogy egy pillanatra ram nézzen. -Persze, ha nem szeretnéd, akkor nem…

-Szeretlek.-vágtam a szavába. Nem válaszolt. Nem mondta, hogy ő is...Pedig vártam. De mégis hova gondoltam.

-En megfogadtam, hogy soha többé nem fogok senkit se szeretni...hogy senkit se fogok közel engedni magamhoz...-Mondta. Megpróbáltam kihúzni a kezem az övéből, de nem engedte el.

-Miért?-kérdeztem.

-2 éve...mielőtt ideköltöztetek...a menyasszonyom...elment egy hétvégére a baratnőivel es azóta se jött vissza...nem tudok bízni benned…De nem csak benned…Senkiben nem...-Fordullt el tőllem ezzel végetvetve a beszélgetésnek. Zavartan a hátamra fordultam de még sokáig nem jött álom a szememre.

10. Fejezet: Légy a barátnőm.

-Ness szemszöge-

-Már 8 napja vagyok bennt ebben a nyavalyás kórházban, mert a vizsgálatok miatt eltolódott, de ma végre mehetek haza. Vagyis Niall-hez. Niall mar összekészülve ül a padon, a csomagjaimmal az ölében. Nem hiszem el minek kellett nekem belemennem, hogy majd ő vigyáz rám. Neki is van élete és... még nem léptem túl Dave-en...Azt hiszem. De akkor miért nem sírsz?! Sőt nem is gondolsz rá…Eszedbe sem jut. Magyarázott belsőm. Ajj... Na jó már rég túlléptem de... Hülyeség belevágni így egy kapcsolatba. És mi van ha a szöszke is csak ugyan olyan, mint Dave volt?

-Mehetünk? - Nyitott be a szobába Niall. Mivel nem válaszoltam ezért felkapott az ölbe és berakott egy tolószékbe majd letolt a kocsiig. Nem ertem minek ez a nagy felhajtás. Hiszen csak az egyik lábam tört el. Beültetett a kocsijába, majd összecsukta a széket, berakta a csomagtartóba a többi cucc mellé és beült ő is. A lámpa pirosra váltott így Niall fékezett és a kormányon dobolva várakozott. Egy pár pillanat múlva nagy tenyerét csupasz, ahol a szoknya nem fedte, majd kezével egyre feljebb haladt. Összerándultam és elakadt a lélegzetem. Leszálltam a fellegekből majd megfogtam kezét és a kormányra vezettem, amire egy mélytorkos kuncogás tört fel belőlle. Néha nagyon nem értem őt.

-Megérkeztünk – monda, én pedig csak néztem nagy házat.

-Nessy. - suttogta érzékien nevem.

-Igen? - fordítottam felé a fejem, mire ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyémek felé, majd rátapadtak azokra. Mikor elváltak ajkaink lesokkolva ültem ott, nem tudtam hogy mit mondjak vagy tegyek.  Ő kiszállt a kocsiból es mindent a bejárathoz pakolt, hogy majd beviszi. Engem felkapott az ölebe, és hiába ellenkeztem karban vitt be a hatalmas házba. Gondolataimat egy puha matrac és egy édes csók zavarta meg az arcomon. Ajkai újra közeledni kezdtek enyémekhez, de most másképp. Gyengédséget es védelmet sugárzottak a mozdulatai. Niall felém mászott, hogy mégjobban elérjen és újra csókolni kezdett. Pillanatunkat krákogás zavarta meg az ajtóból, mire ijedten arra fordítottam a fejemet.

-Megzavartam valamit? Niall meg akarod dugni a kiscsajt? - Állt meg az ajtóban egy göndör barnahajú srác és ezerrel vigyorgott. Niall leszállt rólam majd bezárta előtte az ajtót.

-Haver attolmeg hallom es tudom, hogy mit csinálsz az ajtó mögött! - kiálltott a fürtös.

-Neked kuss van Harry, igazán leléphetnél! Menj át a barátnődhöz!-Kiabált vissza Niall.

-Ő is itt van!-Kiabált újra és szinte láttam magam előtt vigyorgását.

-Akkor menjetek el valahova…Vagy tudom is én! Csak menjetek innen! Ez az én házam egyenlőre!

-Miért kérdezte azt h megakarsz-e dugni engem? - kérdeztem elterülve az ágyon, miközben a plafont bámultam.

-Öhm... mert hülye... –Mondta zavartan.

-Niall! - szóltam rá erélyesen mire sóhajtott egyet.

-Én nem akarom hogy ez csak egy... barátsag legyen. Gondolom észrevetted…

-Észre! - mondtam mire kínjában elnevette magát.

-De... nem ertem. Nem akarsz velem osszejönni vagy...? - kérdezte. Rátettem a fejem mellkasára, ő pedig fél kézzel átkarolt.

-Hát én…Két hete történt egy dolog…-Kezdtem.

*Visszaemlékezés*

-Dave! Szállj le rólam! - üvöltöttem barátomra, már szinte hisztérikusan, de nem tette. Vonaglani kezdtem alatta de ő lefogta végtagjaim es erőszakosan csókolni kezdett.

-Nem Babe! Ma este végre az enyém leszel! Nem halogathatod tovább! – mondta, majd újra rátapadt ajkaimra. Megpróbáltam ellazítani a tartásom es visszacsókoltam. Lábammal kezdtem izgatni hímtagját, majd amikor már igazán belefeledkezett a vad csókba megrúgtam érzékeny pontját és kimásztam alóla.

-Dave! Szűz vagyok és az is akarok maradni még! Ilyen áron nem kellessz! – Mondtam, majd felkaptam táskam es kirontottam lakásából

*Visszaemlékezés vége*

-Egy hétre rá közölte, hogy sosem szeretett és már régóta éjszakázgatott az egyik osztálytársammal…. - egy könnycsepp gördült le akaratlanul is az arcomon. Ő szorosan magához húzott és megölelt, majd megpuszilta a fejem búbját. Túlléptem már Dave-en de... ez az emlék nem tűnik el olyan hamar.

-Soha nem tennék veled ilyet. Várok, ameddig akarsz. Ha kell sosem csinálom többé- Csak egy pillanatra fordult meg a fejemben hogy hazudik, de ahogyan tisztán csillogó kék szemeibe néztem minden kétségem elszállt.

-Niall... - könnyeim elapadtak es csak a szemébe akartam nézni.

-Nem számit az idő vagy hogy... milyen korlátok szabnak határokat csak... csak  légy velem. Légy a barátnőm... - mondta, mire hevesen bólogatni kezdtem es lágyan megcsókoltam.

-Köszönöm... - dünnyögtem ajkai közé, mire elmosolyodott es újra megcsókolt.

-Hát haver ezt nagyon elbasztad! – Hallotuk a harsány nevetést az ajtó túlvégéről. Szinte el is feledkeztünk Harry-ről.

-Most komolyan azt vártad hogy hallgathasd ahogy csináljuk?-Kérdezte Niall.

-Csak kíváncsi vagyok hogy még mindig jobb vagyok-e az ágyban, mint te.-Jött a válasz.

Elnevettük magunk ezen, majd belepuszilt a hajamba és bekapcsolta a TV-t.