9/I. Fejezet: Valami, ami összeköt

Előszó: Szisztok! Itt lennék a következő résszel, egyenlőre az első felével. a Másik sokkal hosszabb! ;-) Jó olvasást puszi!

-Elise szemszöge-

Délután elég rosszul éreztem magam, így nem mentem baseballra és Nessy-hez sem mentem be, de azért felhívtam.

-Mi bajod is van?-kérdezte kíváncsian. Összeszedtem gondolataim és megszólaltam.

-Hányás, éhség és alhasi fájdalmak.-mondtam. Nessy a mondatom végére hegyezni kezdte füleit. Akkorát nyelt, hogy a telefonon keresztül tisztán lehetett hallani. Csönd telepedett a vonalba majd belekezdett.

-Zaynen... v-volt gumi?!-dadogta. Átfutottak az agyamon újra a történések. Semmire nem emlékeztem, így mit sem törődve Nessyvel csaptam le a kagylót és elindultam a nőgyógyászom felé. Komolyan megijedtem. Nem akarok semmilyen betegséget elkapni!

***

-A jó hírt mondjam előbb vagy a rosszat?-kezdte Dr.Winsh amitől nagyon beijedtem.

-Hát…Talán inkább a jót…-Válaszoltam tétován.

-Szerencsédre nem kaptál el semmilyen nemi betegséget. Egészséges vagy mint a makk de…-Akadt el.

-De?! - kérdeztem türelmetlenül, mire csak egy zavart pillantást kaptam.

-A rossz hír pedig hogy terhes vagy…Nagyjából tudom, hogy mi történt, így megértem hogyha nem szeretnéd megtartani a babát.-Nézett rám.

-Nem…Én…Megtartom…-Dadogtam, sokkos állapotban. Ha anya megtudja…És ha bárki más…

-Azért még gondold át…Nagyon fiatal vagy..-Vettett rám még egy futó pillantást

Fájó szívvel sétáltam végig a már kihalt utcán. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Zayn ilyen... Annyira elvakított a menőzése… A gyönyörű barna szemei… És az a csók…  Az ultrahangos képen nem sok látszott, de tudtam ő lesz a leggyönyörűbb a világon. Nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak majd…Elszökök a világ elől és akkor senki nem bánthat. Nem fogom elvetetni. Ő az én gyermekemm…És Zayn-é…Vajon mennyire fog hasonlítani rá?-Tűnödtem az eget nézve. A csillagokat felhők árnyékolták be. Fáztam. Pedig nem volt annyira hideg. Csak egyszerűen úgy éreztem hogy mindenki elhagyott. Nincs senki akivel beszélhetnénk…Nincs senki aki megértene…. Egy részeg társaság fordult be a sarkon, hangosan nevettek és láthatólag nagyon jól érezték magukat. Újra elfogott az émelygés így leültem egy padra. Bambulásomból egy fekete alak zökkentett ki. A hangját azonnal felismertem.

8. Fejezet: Jó hírek.

-Elise szemszöge-

 -Nessy...-borultam rá az agyon fekvő baratnőmre. Az egyik lába be volt gipszelve a fejen pedig egy nagy zúzódás volt.

 -Elise...mért sírsz?-kérdezte erőltenül.

 -Az most nem számít...te jól vagy? Annyira sajnálom, amit mondtam neked...Ne haragudj rám...Az én hibám hogy most itt vagy.- Zokogtam tovább.

 -Persze hogy jól vagyok. Csak a lábam tört el és a 'vérről' is kiderült, hogy csak anya híres zseléje aminek puding állaga van. - nevetett majd elmosolyodott - Egyáltalán nem a te hibád. - szorosabbsn megöleltem mire elnevette magát újra.

- De ha lehánylak az a te hibád lesz - erre én is elnevettem magam és elengedtem.

- Újra a régi vagy és még a hülye megjegyzéseid is visszatértek. - egy olyan 'hát ja...' választ adott szintén mosolyogva.

- Ne kerteljünk. Történt valami más is. Igaz?

 -Igen...csak...igazad volt...az előbb...-Kezdtem bele, újra elsírtam magam.

-Ne sírj Elli...Mondd mi történt. - nyújtotta ki felém a kezét, én pedig megszorítottam

-Zayn...Találkoztam vele, most amikor rohantam volna hozzád....Csókolni kezdett, aztán behúzott egy wc-fülkébe....először fel sem fogtam, hogy mit akar, csak amikor mar késő volt..-zokogtam.

-Mit csinalt veled az a barom?!-Csattant fel. Felakart ülni de felszisszent és visszafeküdt.

-Megkötözte a kezemet...aztán…-Itt megint megakadtam…Nem sok mindenre emlékszem…Csak hogy nagyon fájt. A suliban sokszor cikiztek, hogy még szűz vagyok, de eddig szinte semmilyen kapcsolatom nem volt férfival és még soha nem kívántam meg senkit. Hogy volt képes megerőszakolni? Mért nem kapcsoltam előbb? Könnyeim eláztatták az arcomat, a reggel feltett szempillaspirál már rég a nyakamon folyt.

-Jézusom...Na majd ha leveszik ezt a szart a lábamról, elbánok vele! Ilyet tenni egy nővel...- majd sírva nevettem ahogy elképzeltem. Persze persze. Ness megver valakit. Hát ez nem jött össze Nessykém.

-Köszönöm…-Motyogtam.

-Hogy péppe akarom verni a szívszerelmedet? - misolyogtam.

-Nem...Hogy nem mondtad azt, hogy én megmondtam…

-Azt nem kell köszönni...-szorította meg a kezemet. Én is elmosolyodtam.

-Meddig leszel itt?-Kérdeztem.

-Pár hét, aztán hazamehetek csak suliba nem mehetek még a lábam miatt elég sokáig. Meg fogok halni az unalomtól...-Húzta el a száját, amikor az éjjeliszekrényen sms-t jelzett a telefonja. Odaadtam neki, ő pedig feloldotta a képernyőt es elmosolyodott, majd gyorsan pötyögte is a választ-

-Ki az?-Érdeklődtem.

-Niall. Azt kérdezi hogy hogy vagyok...- mutatta felem a képernyőt. Én is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna Niallről hogy ilyen figyelmes...

Egyszer csak Niall lépett be az ajtón. Egy csokor virág volt a kezében es eléggé látszott rajta hogy el van pirulva. Még sosem láttam ilyennek. Amint meglátott gyorsan letette a virágot majd kirohant. Nem értem mi ütött belé. Kérdőn néztem Ness-re mire zavarában elfordította a fejét

-Öhm... biztos csak... bűntudata van amiért elütött! - kezdett pirulni. Annyira bénán hazudik, hogy elnevettem magam. Újra. Még egy órat beszélgettünk mindenféle jelentéktelen dologról, majd Anya értem jött es hazavitt. Kifaggatott, hogy mi történt Nessy-vel es velem. Mindent elmondtam neki, kivéve természetesen ami Zayn-nel történt.

-Niall szemszoge-

Reggel fáradtan keltem. Ness-el több mint hajnali 5ig beszélgettünk, így zombiként mentem be a munkahelyemre. Szerencsére sokan voltunk bennt, a vevő pedig kevés volt így hazaküldtek pihenni. Hülye lettem volna hazamenni, így gyorsan átöltöztem Starbucks-os egyenruhámból az utcaiba majd elindultam a kórházba. Útközben megláttam egy virágárust es bementem venni egy csokor azáleát. Kifelé menet írtam Vanessa-nak egy SMS-t. Mikor beléptem a szobába ott Nessy mellett ott térdelt Elise is. Zavaromban nem tudtam, hogy mit csináljak így csak leraktam a virágot és kimentem. Beültem a kocsimba es vártam, de hogy mire azt én sem tudom. Felhívtam Loui-t aki elmesélte a tegnap estét, hogy ki hány csajt szedett fel, meg hogy sajnáljak hogy kimaradtam, de engem valahogy nem izgatott. Végül letettük és egyedül maradtam a gondolataimmal, majd kb. egy óra elteltével SMS-em jött: "Tiszta a terep XxNessy." Mosolyogva olvastam a nevet, majd kiszálltam a kocsiból és visszamentem hozzá. Mikor beléptem a korterembe, Ness éppen a csokor azáleát szagolgatta, majd mikor felem fordította fejet elmosolyodott.

-Hello Romeo! Finom a virágod.-Köszöntött miközben leültem mellé a székre. Perverz féloldalas mosollyal néztem rá, mire felkapott egy újságot maga mellől, feltekerte es megcsapott vele.

-Héé!-Kiálltottam fel tettetett felháborodással. Éppen fel akartam állni, mikor az orvos lepett be a szobába.

-Nessy szemszoge-

-Jó hireim vannak Miss Green.-Kezdte, aminek igazán megörültem.-Hamarabb hazamehet, de csak azzal a feltétellel, ha van aki vigyáz magára.-Mondta, mire gondolkozni kezdtem, Niall pedig látszólag jól szórakozott ezen.

-Anyám orvos, de elutazott Dublinba levezetni egy szülést, aztán pedig konferenciára megy. Az apám pedig üzleti úton v...-kezdtem de a szöszi mellettem könnyedén félbeszakíott.

-Én vállalom! Úgyis őszi szünet van es nekem semmi dolgom, szóval...-szemeim kikerekedtek es nem tudtam mit szólni a sokktól. Hiszen csak egy napja ismerem. Nem kellene megbíznom benne, ki tudja milyen szándéka lehet… De ahogy kék szemeibe néztem, amik körül aranyos nevetőráncok gyűltek össze…. Aprót bólintottam.

-Köszönöm Mr…?-

-Mr.Horan.-Fejezte be a mondatot, amire Dr.Taylor csak bólintott majd kisétált.

-Nem is ismerlek es ha ismernélek, sem kérhetném tőlled...-kezdtem, de elbizonytalanodtam. Niall pimaszul elmosolyodott.

-Idővel majd megfogsz...-mondta, majd lehajolt az arcomhoz es ajkával lágyan vegigcsókolgatta azt, fülem tövétől az állkapcsom vonalán keresztül, majd kisétált. Döbbenten néztem utána, és az arcomhoz kaptam. Jóleső borzongás futott végig rajtam és elmosolyodtam. Nem tétovázik a srác! De nem mondtam, higy nem élveztem...

7. Fejezet: Az igazi Zayn

Előszó: Sziasztok! Itt a következő rész ahogyan ígértem, nem tudom hogy mit gondoltok majd róla Gréta te már így is utálod Zaynt ;-) Najó nem spoilerezek, jó olvasást! 

Puszi:

Timi

-Elise szemszöge-

A dobó elkezdte a mozgás én pedig felkészültem. Ha kiesek vége a meccsnek és nyernek. Egy páran biztatóan előrekiáltanak, de csak a labdára koncentrálok. A lány kezéből kirepül a labda felém. Elkezdem a berögzült mozdulatot, de a felénél megállok. Magas a dobás. A dobó kifújja a levegőt és újra készül. A fejem fölé emelem az ütőt. A labda újra felém tart én pedig meglendítem a kezemben tartott softball ütőt. Egy halk koppanást hallok, ahogy a labda és az ütő találkozik. Szinte fel sem fogom, hogy sikerült, csak amikor hátulról ”Fuss már!” kiáltásokat hallok. Eldobom az ütőt és rohanni kezdek az 1-es base felé. De már késő. A bíró outot kiállt én pedig csalódottan veszem le a fejemről a helmetet és indulok le a pályáról. A többiek szeméből szikrázik az indulat, csak Susan és Stella jegyzi meg hogy egyébként szép ütés volt. Felkapom a táskám és elindulok kifelé a folyosóra. Ismerős dallamot hallok, rögtön dúdolni kezdem a számot csak percek múlva jövök rá, hogy ez a csengőhangom. Gyorsan kikapom a táskámból a telefont és fogadom az ismeretlen szám hívását.

-Hallo?-Szólok bele. A vonal túl végéről egy férfihangot hallok. Eszeveszett hadarásából egy szót sem értek meg, de a hangja nagyon ismerős.

-Niall?-Kérdezem meglepetten. Ő szintén hasonló hangszínnel válaszol.

-Honnan tudod a nevemet?-kérdezett vissza.

-Elise vagyok…Egy egyesületben sportolunk.

-Ja télleg…-Érződik a hangján, hogy csak úgy tesz mintha eszébe jutott volna hogy ki vagyok.

-Szóval mért hívtál? Egy szót sem értettem….

-Vanessát..szóval volt egy kis balesete és a te számodat találtam meg a tárcájában, meg az anyukájáét, de ő külföldön van.-mondta.

-Balesete? Mi történt?-A fejemben ezer kép játszódott le amin éppen a barátnőm haldoklik. Szörnyülködésemnek Niall hangja vetett véget, de továbbra is nagyon aggódtam érte.

-Elütöttem…-Valotta be.

-Hol van most?!-kérdeztem rögtön.

-Mentővel megyünk a legközelebbi kórházhoz.

-Az hol van?

-Mittudomén…-Mondta. Nem válaszoltam csak kinyomtam a hívást és rögtön anyát tárcsáztam, hogy vigyen el a legközelebbi kórházba, mert Nessyt elütötték, SOS.

10 perc múlva már itt is volt és köszönetáradat közepette eldobott a kórházig.

-Egyedül kell hazajönnöd, mert nem leszek otthon, de kérlek nagyon vigyázz magadra…Hívj ha elindultál és ha hazaértél!

-Oké! Persze! Szia, anya!-Vettem oda neki miközben rohanni kezdtem befele az épületbe. A porta felé vettem az irányt továbbra is futva.

Hirtelen valaminek, vagyis inkább valakinek csapódtam neki. Egyensúlyomat elvesztve zuhantam volna a földre, ha nem kap el. Felnéztem. Egy mélybarna szempárral találtam magam szembe, amitől a szívem még hevesebben kezdett verni, mint eddig.

-Elise.-Nézett a szemembe Zayn. Engedett a szorításából és kezét az arcomra helyezte. Hüvelykujjával végigsimított az ajkam vonalán. Felsóhajtottam, ő pedig félrevont.

Gyönyörű telt ajkai elváltak egymástól. 

Nekipréselt a falnak és ajkait végre az enyémen érezhettem. Annyira édes volt és mámorító.

 Átkaroltam, hogy a pillanat örökké tartson, de eltol magától.

-Várj…Ne itt…-Utalt a minket körülvevő és bámészkodó idős nénikre. Megragadta a csuklóm és öles léptekkel a folyosó felé vette az irányt. Belökte a női mosdó feliratú ajtót és betolt egy fülkébe.

A szemén furcsa sötét árnyék vonult át.

Kezeit a derekamon pihentette úgy csókolt tovább. Beletúrtam dús sötét hajába. Ezelőtt sohasem csókolóztam senkivel, de Zayn egyszerűen eszméletlenül csókol. Ha nem szorítana erőssen összecsuklanék. Ujjaimmal végigszántottam dús fekete haját. Kezei bebarangoltak a pólóm alá meztelen bőrömet simogatva. Hirtelen megragadta a pólóm szélét és felrántotta. A meglepődöttségtől még ellenkezni sem tudtam, így könnyedén áthúzta a fejemen, majd a WC deszkára terítette és engem lelökött rá. A hátam egy kemény csőnek ütközött. Zayn kivette a nadrágjából az övet és a fejem fölé emelte a kezemet.

-Mit csinálsz…?-Motyogtam miközben próbáltam kiszabadítani a csuklómat. Válaszol egy rövid csókot hagyott az ajkaimon, majd elindult lefelé, miközben kigombolta a nadrágomat.

-Zayn ne….Én még…-Kezdtem és szabadulni próbáltam, de erőssen lefogott.-Ne csináld kérlek….-Mostmár könnyek áztatták az arcomat, de ez őt nem érdekelte. Újra fölém hajolt, de nem nézett a szemembe.

-Nézd mit tettél velem…-Suttogta és hozzám simult. Úgy éreztem mintha egy követ nyomtak volna az alhasamnak.

-De én ezt nem akarom…-Tiltakoztam újra és kiálltani akartam amikor lehúzta a sliccét, de befogta a számat….

6.Fejezet: Tears

Előszó: Sziasztok! Itt vagyok a következő résszel. Tudom hogy nagyon rövid ne haragudjatok, de ígérem a következő fejezetet előbb felrakom! Egyébként ez drága társíróm első alkotása ezen a blogon! Reméljük tetszeni fog!

Puszi:

Az Írók

-Nessy szemszöge-

-Attól, hogy neked egy ilyen szemét jutott, Ő még nem biztosan az!-kezdte. Nem hiszem el! Teljesen belezúgott és már el is felejtette, hogy Én csak segíteni akarok! Nem kell még neki is ezzel jönnie!

-Mi?! Most komolyan ezzel jössz?! De ne gyere nekem sírni...-mondtam könyörtelenül. Tudta jól, hogy ez nekem érzékeny téma, de mintsem törődve ezzel hagyott ott egyedül. Megittam az italom, majd kidobtam és elindultam a kijárat felé. Sebes léptekkel haladtam az utcán miközben hevesen törölgettem könnyektől áztatott arcom. Elindultam a közeli buszmegállóba, de ahogyan mentem át a zebrának nevezett fehérre csíkozott úttestrészen egy hosszas dudaszó keretében csapódott nekem valami, amitől az aszfalton landoltam. Homályosulni kezdett látásom. Egy szőke fiút véltem felfedezni felém rohanni de már túl késő volt. Szemem önkéntelenül lecsukódott, eszméletlenül és tehetetlenül feküdtem a hideg földön. Egyszer csak két erős kezet éreztem meg magamon, ami védelmezőn karolt át.

-Niall szemszöge-

Hazafelé tartottam a szórakozó helyből. A zenét leváltották Zayn kedvenceire mivel lefizette a Dj-t, a csajok pedig... már mind meg volt , ráadásul nagyed 8 nem számít még bulinak, igy megunva a bulinak nevezett izzadt és gátlástalan táncoló töneget, bepattantam a kocsimba és elindultam haza. Egyszer csak Elise-t véltem felfedezni, ahogyan sírva szalad valahonnan. Nagyon zaklatottnak tűnt. Visszafordítottam a fejem és egy hosszú, barna hajú lányt vettem észre de már túl későn. Ijedtemben a fékre tapostam de nem volt elég. Hangos csattanással ütköztem a lánynak. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem mi baja. Fejét elöntötte a vér és az arca és teste tele volt különféle karcolásokkal. Gyorsan tárcsáztam a mentők számát de mire megjöttek, a lány már teljesen eszméletlen volt, így felkaptam a kezeim közé és ráraktam a hordágyra. 

-Uram, a hölggyel utazik?-kérdezte az egyik sürgősségi felirattal ellátott férfi. Emésztett a bűntudat így bólintottam, majd felkaptam a lány táskáját és kivettem belőle a tárcáját és elolvastam, hogy kivel is van dolgom.

-Vanessa Green...

5. Fejezet: Day 'n Night

Előszó: Sietek úgyhogy csak annyi hogy remélem hogy tetszeni fog...Egy kicsit megismerhetitek Zaynt, hogy ki mit von le belőle és hogy jól-e az majd kiderül ;-)

-Harry szemszöge-

-Jól van, gyertek dobáljunk egy kicsit amíg nem érkezik meg Malik.- Intett oda magához minket Samuel. 

-Szerintem nem fog már jönni...-mondtam.

-Az egy dolog hogy két hete nem jár edzésre pedig semmi baja, de meg meccsre se jön ki...Mondd meg neki hogy ennek így nem lesz jó vége! 

-Meg mondom persze...-nevettem össze Louival.

-Najó gyere Hazz, dobáljunk, Zayn nélkül is megnyerjük ezt a kupát...-borzolta össze a fürtjeimet Louis.

-Hagyjad a hajamat!-szóltam rá mire vigyorogva elrohant a pálya másik végébe.

-Zayn szemszöge-

Harry Samuel üzeneteit tartalmazó SMS-eivel bombázott. Megmondtam, hogy nincs kedvem semmihez és senkihez. Ilyenkor engem Békén kell hagyni. Most meg a baseball sem ékel, amit egyébként imádok. Csak kapcsolgattam a tv-t és rendelt pizzát zabáltam. Vannak ilyen napjaim, amikor meg Harryek se hiányoznak de most már lassan kezdek beleőrülni az unalomba úgyhogy remélem átjönnek meccs után és elmegyünk valahova ahol leihatom magam. Gyorsan írtam is Harrynek aki csak 3 óra múlva válaszolt de akkor már a kapunkból.

-Gyere mar! Mi mar rég készen vagyunk!-nógatott a szöszi barátom. Gyorsan magamra kaptam egy fehér feliratos pólót meg egy farmert, ez nem is tartott sokáig csak még a hajamat is meg kellett csinálni ami nálam fél órába telik.

-Srácok...ez rövid ujjú és nem fogom kibírni a bárban pulcsiban. Vissza kell mennem.-Jelettem ki.

-Ne már Zayn...azért a hülye tetkó miatt? Inkább szedesd le ha nem szeretned látni...-Mondta Liam higgadtan.

 -De...-kezdtem volna, de elakadtam. Igaza van...de valahogy mégsem szeretnem. Hiszen ez az egyetlen emlékem Perrie-ről...

-Jó menjünk.-indultam a kocsi felé. -Én vezetek.-jelentettem ki. 

-Öhm...Zayn elég kritikus lelki állapotban vagy, úgyhogy ezt inkább bízd rám.- Ült be Liam a volán mögé, én pedig bepattantam előre. A srácok meg hátul azon veszekedtek, hogy ki üljön középen. Végül Niall-t szavazták meg aki morogva bepréselte magát a középső helyre. 

-Mért nem megyünk soha két kocsival?-kérdezte, de csak Loui adott rá választ.

-Hogy lássunk téged itt szenvedni!-Vigyorgott.

Liam kapcsolgatni kezdte a rádiót és végül megállapodott valami csodálatos számon.

-Ez szar. Minek hallgatunk zenét? -kérdeztem mire Liam megrázta a fejét és

-De ott lesznek kedvére való nők!-kiabált előre Harry, én meg inkább csak bámultam kifelé az ablakon. Liam leparkolt a bár előtt ahova mindig menni szoktunk. Ő nem szokott inni, inkább felügyeli Loui-t és most már Harry-t is hogy ne csináljon hülyeséget ugyanis barátnőjük van. Nekem viszont szabad a pálya. A táncoló tömeg felé néztem és megállapodott a szemem egy szőkés barna hajú gyönyörű alakú lányon. Odamentem hozza, rámosolyogtam és kezeimet a csípőjére téve táncoltattam tovább. A lánynak tetszett, mint mindenkinek akivel valaha ezt csináltam. Közelebb húztam magamhoz és erőszakosan megcsókoltam. Nem kellett sokat várnom hogy visszacsókoljon így heves ölelkezésbe merültünk. Végül megfogtam a kezet és a WC fele húztam. Nekilöktem a hideg csempének, úgy csókoltam tovább. 

-A nevem...-kezdte, de félbeszakítottam.

-Nem érdekel a neved.- mondtam ridegen.

4. Fejezet: Ő is csak ugyanolyan, mint a többi férfi

-Elise szemszöge-

Ness-el megint beültünk a szokásos kávézóba. Ő is kisírt szemekkel érkezett, alig ismertem meg.

- Nessy… mi történt…mit írt? - öleltem meg.

- Csak… Azt írta, hogy soha sem szeretett…nem tudja hogy mért vettem egyáltalán komolyan ezt az egészet…Ezt írta! Miután 1 évig együtt voltunk… - Fakadt sírva…

- Ne sírj... shh… Nem érdemel meg téged…

- Én... ne beszéljünk róla... kérlek... - ölelt meg még szorosabban

- Gyere üljünk le. Biztos nem szeretned kibeszélni magadból?-Kérdeztem

- Nem... ezt most nem... - amikor pincér megkérdezte hogy mit kérünk alig bírt megszólalni, így kértem neki egy csokis capuccino-t és magamnak is.

- Inkább... meséld el még egyszer, hogy mi történt. – próbálta elterelni a témát es irántam érdeklődni.

- Ugye tudod, hogy úgyis ráveszlek egyszer, hogy beszélj róla, mert jobb lesz. Hidd el... - fogtam meg a kezet

-Köszönöm. De most még nem szeretném... szóval?

 -Újra megcsókolt az edzésen...de keresztülnéz rajtam... Neki nem jelentett semmit...-És mint végszóra, Zayn lepett be az ajtón. A tekintete átsiklott fölöttem, nem ült le asztalhoz csak a pulthoz lépett és gyorsan kért egy kávet elvitelre. Szomorúan néztem utána, csak a szemem sarkából láttam, hogy Ness rosszallóan megrázza a fejét.

-Hogy-hogy itt van? Még sosem láttam itt...-Csodálkozott. -Elise...szóval én szerintem nem kéne vele annyit foglalkoznod...mert...nem szeretném, hogy csalódás érjen...-mondta nehézkesen.

-Csalódás? El tudom fogadni, hogy soha nem fogom érdekelni…Csak akkor mért csókolt meg?- Merültem el az emlékeimben újra.

-Nem úgy értettem. Szerintem ő semmi mást nem akar tőled csak...érted….-Bökte ki nehézkesen, én pedig rögtön megértettem a célzást. Nem…Zayn nem..

-Nem...tudod hogy nem hagynám!-Tiltakoztam felvetése ellen.

-Akkor se kellene rá ennyit gondolnod…-Ingatta a fejét, arra utalva, hogy szinte egész nap róla álmodozom.

-Ne mondd, meg hogy mit csináljak!-Csattantam fel hirtelen, amin Ness eléggé meglepődött-

-Most mi bajod van?!-Kérdezte megütközve.

-Attól hogy neked egy ilyen szemet jutott, ő meg nem biztosan az!-keltem Zayn védelmére magam sem tudom hogy miért.

-Mi?! Most komolyan ezzel jössz?! De ne gyere nekem sírni...-mondta. Tudom hogy megbántottam, de csak hátat fordítottam es elviharzottam otthagyva Nessy-t. Szememből záporozni kezdtek a könnyek és legszívesebben visszafordultam volna, de most már nem tehettem. Dühösen átvágtam a parkon és hazafelé vettem az irányt. 

3. Fejezet: Csak egy újabb csók

Előszó: Sziasztok! Itt is lenne a következő rész, remélem tetszeni fog, eddig nem címeztem őket nem is tudom miért, de mostantól fogom! Nem húzom az időt, jó olvasást!

Puszi:

Az Írók

-Elise szemszöge-

Azóta nem is találkoztam Zayn-nel, hogy megcsókolt. Egész hétvégén ezen pörgött az agyam…Vajon emlékszik rá? Ha most itt lesz edzésen megtudom… Nekik hétvégén meccsük volt, Stellá-tól tudom hogy nyertek már megint. A folyosón Zayn-nel találtam magam szembe, aki gyorsan félrehúzott.

-Figyelj…Ella…- Ella?! 2 éve a szomszédja vagyok… - Sajnálom ami múltkor történt….

-A nevem Elise…- mondtam halkan, mire elmosolyodott.

-Tudom. - suttogta és ajkait hirtelen az enyémekre tapasztotta. Ez teljesen más volt mint ami múltkor történt…ajka puha volt ő pedig férfias dezodorillatot árasztott, ami a bőre illatával keveredett. Amilyen hirtelen történt olyan hirtelen lépett el tőlem és lökött be a lánymosdóba, ő pedig hangosan üdvözölte Harryéket. Stella Harry balján érkezett, igazán illettek egymáshoz. Az edzésen megint együtt voltunk a függöny túloldalán, de nem viselkedett máshogy mint eddig.

Gondoltam kifelé menet megpróbálok hozzájuk csapódni, de ő rám se nézett. Gyorsan bedugtam a fülhallgatómat és elindultam futva kifelé. A buszon már sírtam, de nem érdekelt. Persze írtam Ness-nek akivel megbeszéltük hogy holnap találkozunk, mert neki meg írt Dave.

-Zayn szemszöge-

Harry átjött hozzám, persze hozta a barátnőjét Stellát. Harry az ölébe húzta Stellát és úgy enyelegtek. Köhintettem, hogy ezt ne az én házamban mire felnevettek.

-Ha Elise tudná, hogy veled bandázom…- Nevetett Stell rám. Én is elmosolyodtam, bár eszembe jutott ami tegnap az edzésen történt. Csak azért történt mert megkívántam…

-Mért olyan nagy szám ez?-Kérdeztem.

-Totál odavan érted…- Forgatta színpadiasan a szemeit. Odavan értem…Annál könnyebb lesz megkapni. Pont az utcán ment, de nem hazafelé. Kedvem lett volna követni, de inkább visszafordultam Harryékhez.

-Felelsz vagy merszezünk?-kérdezte Hazz. Stella pedig hevesen bólogatott.

-Tőllem…-mondtam és visszaültem közéjük.

-Jólvan akkor kezdek.-Jelentette ki és Stellhez fordult.

-Felelsz vagy mersz?

-Öhm…merjek merni?-Kérdezte nevetve.

-Ha mersz…-kacsintott rá.

-Inkább felelek…

-Na szép! Akkor… Kivel veszítetted el a szüzességedet és mikor?-kérdezte tőlle.

-Veled…-csókolta meg Harryt. Juhú. Ez egyszerűen fantasztikus.

-Jó én jövök. Zayn. Ugyanazt kérdezem mint Harry tőlem, gondolom nem mernél, elég morcos hangulatban vagy…

-Valkivel és régen. –Adtam a sokatmondó választ.

-Ne már…Akkor mikor csináltad utoljára?

-3 napja. –Mondtam őszintén.

-Te jössz!-Utasított Harry.

-Halljátok nekem ehhez semmi kedvem….de ti nyugodtan használhatjátok a lenti zuhanyzót.

-Ez ígéretesen hangzik…Gyere..-Kezdte el a fürdő felé húzni a lányt aki nevetve követte. Legalább lekoptattam őket. Harryvel még lehet beszélgetni, de Stella nagyon nem hiányzik nekem most ide. Fölmentem a hálóba és inkább chateltem a többiekkel, köztük Harryvel is.

2.Fejezet: Első csók.

Előszó: Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 

Puszi: Az Írók

-Zayn szemszöge-

A srácokkal piáltunk a kertünkben. Nem mentünk edzésre, mert Én megtehetem, Ők meg nem mennek, ha Én sem. Egyedül Liam ment el aki egyébként sem ihat a veséje miatt. Harry énekelgetni kezdett. Nem voltunk még részegek, egyszerűen csak jókedve volt. Loui persze rögtön hozzákornyikált Én pedig magamba döntöttem még egy sört. Pont ekkor láttam meg, hogy a szomszéd lány hazafele tart. Gondoltam köszönök neki.

-Elise szemszöge-

Éppen Stell boldog meséjét hallgattam arról, hogy az éjszakát Harrynél töltötte. Nekem ez elég bizarr, de Ő nagyon örült neki.

-Most meg azt mondta, hogy nem jön, mert Zayn-nek nem volt kedve.- nézett a telefonjába. Biztos Harry-vel sms-ezik.

-Nézd mit írt miután hazamentem tőle!-mutatta felém a telefont. "Fantasztikus voltál hercegnőm ;) " olvastam a kijelzőn.

-Ez tök jó! Cukik vagytok együtt. -mondtam neki gyorsan, mert hívott minket az edző bemelegíteni.

Hazafele mentem, már  sötétedett, hiszen tél volt és elég késő.

Zayn-ék a kertben voltak, mikor hallottam, hogy énekelnek. Legnagyobb meglepetésemre Zayn rám köszönt es odajött a kerítéshez.

-Szia!-mondta még egyszer és odahívott magához. Dőlt belőle az alkoholszag, el kellett fintorítanom az orrom, de mégsem mentem el. Kezével átnyúlt az alacsony kerítesen és a hajamnál fogva magához rántott és erőszakosan megcsókolt. Hirtelen elöntött a forróság, bármennyire is undorító volt egy részeggel csókolózni. Láttam, hogy a mi házunkban felkapcsolódik a teraszon a villany. Gyorsan ellöktem magamat a kerítéstől. Zayn röhögve hátrament a kertbe Én pedig odamentem anyához, aki pont kijött az ajtón.

-Már fel akartalak hívni, 10 perce itt kellene lenned!-ölelt magához anyukám.

-Nem vesztem el, csak késett a busz.-nyugtattam meg. Hallottam, ahogy a hátam mögött Zayn-ék felröhögnek. Nem rajtunk nevettek, hiszen nem hallhatták, amit beszélünk.

-Máskor hívj fel, ha késik! Izgulok érted!

-Persze anya. Ígérem hívlak majd.-löktem be az ajtót és rohantam fel a szobámba, hogy írjak Ness-nek. Miután kiveséztük a témát elmentem fürdeni es arról álmodoztam, hogy ez a csók milyen lett volna, ha Zayn is tudatában van annak, amit tesz.

Anya környezetvédő, így gyorsan elzártam a vizet mielőtt rám szólna. Felvettem a pizsamámat és már semmi másra nem vágytam csak, hogy ágyba kerülhessek és aludhassak. Egy ismeretlen szám hívott, de nem vettem fel.