Előszó: Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára rész...Nagyon sajnáljuk, hogy késtünk... De tényleg ez most úgy alakult hogy nem tudtuk hozni. Mostmár tényleg próbálunk valami rendszert kialakítani hogy tudjuk hozni a részeket normálisan. És így hogy nincs ki sürgessen még lassabb a munka...
Najó nem dumálok többet, jó olvasást remélem tetszeni fog, írjatok vélemény. Köszönjük hogy velünk vagytok!
Puszi:
Az Írók
-Elise szemszöge-
Egy hét telt el és én még mindig itt vagyok. Napok
óta ki sem mozdultam itthonról. Miket beszélek? Még mindig Niall-nél „lakom”. Nem
akarok haza menni. Ők elmentek az orvoshoz, hogy megállapítsa le lehet-e szedni
a gipszet vagy sem. Addig gondoltam összeütök valamit mert még nem is
ebédeltünk, így benéztem a hűtőbe, hogy keressek valami olyat, amit egyszerű
elkészíteni és nem kell elmennem a boltba.
Mint mondtam nem akarok kimozdulni. Egésznap
fagyit eszek, mint egy romantikus filmben, amikor az álompár szakít és a
kanapén ülve zabálja dobozból a fagyit. Ez alatt az 1hét alatt 2kilót híztam!
Borzasztó… De mikor Ness-nek elmeséltem csak röhögött és azt mondta, hogy
legalább már nem vagyok olyan, mint egy anorexiás és legalább a karamellás fagyi
is elfogyott, amit utál. A karamellás fagyiról is Zayn jut eszembe, mert ő sem
szereti. Bármire ránézek, csak őt látom. A vázáról, mikor lesöpört a
konyhaasztalról mindent, vele együtt azt az ízléstelen libaürülékzöld vázát is
csak azért, hogy ráfektessen. Csodálkozom, hogy erről a zsák krumpliról, ami a
bennt van a hűtőben van nem az jut eszembe, mikor elmentünk a McDonalds-ba kaját
venni, mert nem volt kedve haza menni és a sült krumplin osztoznunk kellett,
mert otthon hagyta a pénztárcáját és csak pár font volt nála. Tényleg mint
valami nyálas romantikus filmben, amiket amúgy mindig is utáltam. Gáz vagyok.-Gondoltam és megráztam a
fejem. Nem kéne rá gondolnom hiába estem bele menthetetlenül. Elvettem a
konyhai polcról egy vastag szakácskönyvet, ami minimum 800oldalas volt…Ez egy
apró mosolyt csalt az arcomra. Nem hiszem, hogy Niall-nek olyan nagy lenne a
szakácstudománya. Egyszer láttam a szendvicsét, amit Baseballedzésre vitt és
elég... Érdekes és egyéni kialakítása volt mind a kenyér, mind a benne lévő...
Öhm... Inkább hagyuk. Nem is tudom mit fog kezdeni Ness nélkül, mikor holnap
hazaérnek a szülei az üzleti útjukról.
Kinéztem magamnak egy egyszerűnek kinéző receptet,
de rájöttem, hogy nem kéne a NASA-hoz fordulni az alapanyagok megszerzése
miatt, így maradtam az egyszerű spagettinél. A rakott krumplit már unom, de
azért azt is megcsinálhatnám...
Egy olyan 3 óra alatt mind a kettővel elkészültem
és el is pakoltam, így jöhetett a jól megérdemelt tévézés.
A kisasztalon 6darab számomra teljesen egyforma
távirányító díszelgett. Az elsővel a DVD lejátszót kapcsoltam be, a másodikkal
az erősítőt, aztán meguntam és inkább magamra húztam egy pokrócot. Elfeküdtem a
kanapén és becsuktam a szemem, hogy egy kicsit átgondoljam a dolgokat,
mikor a telefon csörögni kezdett, de nem mozdultam. Majd lehallgatják a
hangpostát.
- "Itt Niall! Jelenleg nem vagyok otthon,
mert... Ő... Hagyj üzit a sípszó után." - Elmosolyodtam majd próbáltam még
jobban elmélyülni. Ami majdnem sikerült is mikor...
- Hello Niall! Itt Zayn. – A hangra összeszorult a
gyomrom, majd felültem a kanapén és az asztalon levő vezetékes telefon felé
pillantottam. - Elise miatt hívtalak. Kiderítettem, hogy a Green lány hol lakik
most és rájöttem, hogy ő az a csaj, aki miatt nem jössz el esténként a Clubba velünk,
hanem inkább otthon ágytornázol. - hallani lehetett a hangján perverz vigyorát
kijelentésén, majd aprót köhintett, amin halkan kuncogtam de még mindig nem
mozdultam. - Csak tudod... Szeretném már látni és... - itt mély levegőt vett és
éreztem, hogy le fogja majd tenni így oda szaladtam a telefonhoz. - Na,
mindegy. Ha látod, szólj neki...
- Halo? - kaptam fel az utolsó pillanatban a
kagylót.
- Szia... Az a multkori dolog.. - Kezdte, de nem
akartam erről beszélni…Nagyon nem.
- Hagyjuk nem érdekes. – Hát ez elég gyenge volt…
- Gondoltam kiengesztelhetnélek miatta… De most komolyan.
- Na, nem! Légy erős!! Ezt nem fogod bevenni…Magyarázott az
eszem, míg a szívem szerintem egészségtelenül gyors tempóra kapcsolt és
beharaptam az alsó ajkamat. - Kérlek... – Magam elé képzeltem az arcát, ahogy
rám mereszti csokibarna szemeit és a világ legsármosabb mosolyával méreget. Még
a fagyi is elolvadna tőle! (Főleg ha nem zabáltam fel volna az összeset…) A vér
fémes ízét éreztem meg a számban, ahogyan ráharaptam és csak úgy a fogaim
között szűrtem ki a szavakat.
- Nem is
tudom... Még átgondolom.. – Gratulálok.
Ez nagyon meggyőző volt…
- 10perc és ott vagyok. – Jelentette ki és letette. Istenem
mekkora egy ökör vagyok... Villámgyorsasággal lezuhanyoztam, majd magam köré csavartam
egy törölközőt, de mikor kiléptem a fürdőajtón ő már a kanapén ült és kaján
vigyorral mért végig.
-Szia.-Vigyorgott
tovább, míg keresztbe fektette az egyik lábát a másikon és lazán fújt egy rágó
lufit.
-Szia…-Motyogtam
zavartam majd, ahogyan csak a lábam bírja felszaladtam a lépcsőn, bementem
Nessy-ek szobájába és a szárítóról lekaptam a ruháim, majd beszaladtam a
fürdőbe és felkaptam őket. Kiléptem az ajtón, Zayn pedig a frászt hozta rám,
mikor ott állt szembe velem két méterre a szembe lévő falnak támaszkodva, a
kezében egy rövid tavaszi ruhával.
- Vedd fel. - dobta oda nekem, amin eléggé
meglepődtem.
- Dehát ez...
- Vanessáé tudom. De nem fogja megtudni. - Kacsintott
rám. Az önérzetem végre felébredt bennem és vadul tiltakozni kezdett. Nem
vagyok a tulajdona. - Gyorsan vedd, fel mielőtt kedvem támad segíteni. –Vigyorgott
és olyan közel hajolt hozzám hogy érezhettem kellemes illatát. Egyik kezét a
csípőmre helyezte és csak azt éreztem, ahogyan a fülembe szuszog és beszívja az
illatom. Zavaromban elléptem tőle és sietve elindultam a fürdő felé. Tudta…Tudta
hogy így fogok reagálni… Annyira szemét…Míg felvettem a ruhát gyorsan
letöröltem a kósza könnycseppet az arcomról. Mintha rám öntötték volna. Nem
hiszem el... Kérés nélkül elveszem a kedvenc ruháját a barátnőmtől. És ha
megtudja, hogy Zayn miatt... Gyorsan dobtam neki egy SMSt, hogy kölcsön kérném,
amire annyi volt a válasz, hogy: "Csak nyugodtan. De minek és hova
kell?" Úristen és most mit mondjak?
Végül az üzenet második felével nem törődve lezártam a képernyőt.
Kiléptem a
fürdőajtón, mikor Zayn egy elismerő mosollyal biccentett majd átkarolta a
derekamat és a nyakamat kezdte el csókolni. Most először kényelmetlennek
éreztem a helyzetet. Elegem van ebből. Nessynek igaza van… nem szabadna hagynom,
hogy ezt csinálja velem. Teljesen elcsavarta a fejem és már csak azt látom,
hogy mennyire borzalmasan helyes és édes és minden… Mégsem szóltam egy szót sem
csak kedvtelenül hagytam hogy azt tegyen velem, amit akar.
- Mikor jönnek vissza? – Kérdezte Niallékre
utalva, míg homlokát az enyémnek döntötte. Annyira vágtam rá hogy egyszer
szájon csókoljon. Úgy igazából.
- Fél három. Körübelül... – Motyogtam és
igyekeztem elfojtani a sírást. Zayn vagy nem vette észre hogy a könnyeimmel
küszködök, vagy nem érdekelte. Megfogta kezem és kihúzott az utcára, majd
beültünk a kocsiba és sietve elindultunk. Az út néma csöndben telt, csak Zayn
dobolt idegesen a kormányon. Lassan elhaladtunk a szomszédos házak előtt, majd
a mienk és Zaynné előtt is. Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Hova
megyünk? – Kérdeztem végül.
- Hozzám. A másik házamba. - Most már tényleg érdekel,
hogy honnan van ennyi pénze... - Vanessa ott keresne először és az anyád is
állandóan bekopog, hogy körbenézzen. Ugye nem kockáztatod a lebukás esélyét? –Magyarázta.
Anya... Neve hallatán gombóc nőtt a
torkomba. Istenem annyira hiányzik... Pár pillanatig a gondolataimba merültem,
amiből Zayn kellemes hangja szakított ki.
- Valami baj van? – Simította végig kezét csupasz
combomon, mire a pulzusom az egekbe szökött.
- Nem. Semmi...-Ráztam meg a fejemet.
Egy 10 perc elteltével meg is érkeztünk egy óriási
2 emeletes modern barnára vakolt házhoz. Ahogy beléptünk a dupla ajtón egy
világos padlójú szolid előszobával találtam szembe magam. Teljesen ellentéte
Zayn stílusának.
Zayn felém fordult és meg se várva hogy levegyem a
cipőmet, az ölébe kapott.
Szinte reflex
szerűen fontam dereka köré lábaim, ami miatt magasabb voltam nála, úgyhogy
lenéztem rá és játékosan összeborzoltam a haját. Egy apró morgás hagyta el ajkait,
ami miatt kuncognom kellett.
- Ne nevess ki. - mosolygott rám ő is, mire újra
összekócoltam.
- Miért is ne? - egy aprót nevetett, majd felvitt
az emeletre és ledobott az ágyára.
- Majd meglátod. - a nyakamat csókolta én pedig
még mindig a dereka körül összekulcsolt lábakkal túrtam bele a hajába minden
egyes érintésére. Vad és erőszakos volt velem, mint mindig, de egyszer csak
megállt és mélyen a szemembe nézett.- Ne haragudj… Elvesztettem az eszem. Tudod,
hogy megőrjítesz… Azt akarom, hogy te is élvezd. - Homlokát az enyémnek
döntötte, majd gyengéden végigsimított a testemen mire megborzongtam.
Miután újra
lezuhanyoztam, Zayn is elment én pedig lefeküdtem és a fal felé fordultam. Már
majdnem elaludtam, amikor éreztem hogy Zayn befekszik mellém és hátulról
átkarol.
