11. Fejezet: Just a game?

-Elise szemszöge-

Ma éjszaka otthon aludtam. Beszívtam az ágynemű kellemes illatát, amit már olyan régen nem éreztem. Anyánál mindig kiharcoltam, hogy had aludjak bent a kórházban, így már két hete nem voltam otthon. Lelkiismeret furdalásom van, amikor anyára nézek. Ő mindig erkölcsre és egyebekre nevelt, ami akkor nagyon nem érdekelt, de most rájöttem, hogy mennyire fontos. Hiszen olyan dologba csöppentem ahonnan nincs menekvés. Egyik pillanatban még tudom, hogy rosszul cselekszem, a másikban pedig már semmi más nem érdekel, csak az érzés, ahogyan elveszek Zayn karjaiban. Zayn karjaiban, amik kitudja hány másik nőt öleltek már, ugyanilyen hidegen és érzelemmentesen. A sárga virágmintán nedves foltot hagyott az első könnycsepp, ami legördült az arcomon. Képtelen vagyok menekülni az érzés elől. Zayn már nem csak a fiú, akit mindig távolról csodáltam és zavarba jöttem ha véletlenül rám nézett…

****

A házit írtam volna, de csak a lap szélét firkáltam, amikor csöngettek. Anya nyitott ajtót, de lementem megnézni, hogy ki az. Meglepetésemre Zayn állt az ajtóban.

-Csókolom. Elise itthon van?-Kérdezte, és próbált udvariasnak látszódni.

-Nem, nincs. -Mondta komoran anyám. Ezen eléggé meglepődtem így gyorsan felfirkáltam egy lapra hogy kert es felmutattam anya mögött, mielőtt becsapta Zayn orra előtt az ajtót. Visszarohantam a konyhába es úgy tettem mintha csak vizet innék.

-Ki volt az?-kérdeztem mintha mit sem tudnék.

-A szomszéd fiú. Mert keresett téged?! -Vont kérdőre. Elakadt a lélegzetem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy elmondok neki mindent, de képtelen voltam megszólalni.

-Nem tudom, de kiviszem a szemetet. –Mondtam és felkaptam a zsákot, hogy kivigyem. A kerítésnél Zayn állt, egy fekete póló volt rajta és egy szabadidő nadrág. Sötét haja nem volt belőve, csak kócosan meredt az ég felé.

-Mi volt ez?- kérdezte áthajolva a kerítesen.

-Nem tudom…Anya olyan…Ajj…-Mondtam, Zayn pedig megsimogatta az arcom.

-Át tudsz mászni?-kérdezte es megfogta a kezem. Felléptem a kerítés alapjára es könnyedén átlendítettem magam.

-Igen.-mosolyogtam. Féloldalas mosolyra húzta a száját és elindult az ajtó felé, én pedig követtem.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte, amikor beléptünk a házba. Újból belém mart a bűntudat, de magamra eroltettem egy mosolyt-

-Mondjuk vizet…

 -Van baracklé...tudom hogy azt szereted.- Kacsintott rám és már hozta is. Leült mellém es nézte ahogyan iszom.

-Zayn bűntudatom van...annyira nem helyes amit csinálunk...-mondtam hirtelen es letettem az asztalra a félig kiivott szép üvegpoharat.

-Mért nem helyes? Talán nem élvezed...?-Tette a kezét a combomra, majd az ajkaival a nyakamat kezdte kényeztetni.-Istenem...annyira akarlak...-motyogta a fülembe. A szívem hevesen vert és összerándultak az izmaim. Mélybarna szemébe néztem, amin sötét árnyék futott végig, megborzongtam ettől a nézéstől. Hagytam hogy végigdöntsön a kanapén. A levegő amit belélegeztem perzselte a mellkasomat, és ez az égető érzés átjárta az egész testemet. Zayn-t néztem ahogyan ajkai elválnak egymástól, hogy egy elfojtott nyögést hallasson.

-Érints meg...-kérte és megragadta a kezemet. A mellkasára tette, én pedig körkörös mozdulatokkal simogattam őt az ujjbegyeimmel, miközben ő egyre lejjebb húzta a kezemet, mohón élvezve az érintésemet. A v vonalánál megállította a kezemet és várta a reakciómat.

****

Zayn elaludt. Keze az enyémet szorította arca nyugodt volt. Mar nem nehezedett rám bűntudat. Szabadnak ereztem magam...És igazan élőnek...Anya minden kapcsolatomtól elvágott, mintha azt akarná, hogy örökre gyerek maradjak. Amikor Zayn-nel vagyok...Egyszerűen boldog vagyok. Ness ezt nem értheti. Váltig csak azt hajtogatja hogy kihasznál, de engem ez nem érdekel. Minden vele töltött pillanatban boldog vagyok... akkor is ha tényleg kihasznál...Nehéz megfogalmaznom az érzeseimet...annyira szeretnem ezt valakivel megbeszélni... Zayn a gyermekem apja.

-Szeretlek.-Mondtam ki hirtelen és végigsimítottam a kezem borostás állán. Ő elmosolyodott.

-Ugye tudod hogy még nem alszom?-kérdezte, de nem nyitotta ki a szemet. Elkaptam a kezem az arcáról es magyarázkodni kezdtem.

-Én csak...-kezdtem de nem tudtam mit mondani.

-Mondd még egyszer...kérlek...-Nyitotta ki a szemét, hogy egy pillanatra ram nézzen. -Persze, ha nem szeretnéd, akkor nem…

-Szeretlek.-vágtam a szavába. Nem válaszolt. Nem mondta, hogy ő is...Pedig vártam. De mégis hova gondoltam.

-En megfogadtam, hogy soha többé nem fogok senkit se szeretni...hogy senkit se fogok közel engedni magamhoz...-Mondta. Megpróbáltam kihúzni a kezem az övéből, de nem engedte el.

-Miért?-kérdeztem.

-2 éve...mielőtt ideköltöztetek...a menyasszonyom...elment egy hétvégére a baratnőivel es azóta se jött vissza...nem tudok bízni benned…De nem csak benned…Senkiben nem...-Fordullt el tőllem ezzel végetvetve a beszélgetésnek. Zavartan a hátamra fordultam de még sokáig nem jött álom a szememre.

10. Fejezet: Légy a barátnőm.

-Ness szemszöge-

-Már 8 napja vagyok bennt ebben a nyavalyás kórházban, mert a vizsgálatok miatt eltolódott, de ma végre mehetek haza. Vagyis Niall-hez. Niall mar összekészülve ül a padon, a csomagjaimmal az ölében. Nem hiszem el minek kellett nekem belemennem, hogy majd ő vigyáz rám. Neki is van élete és... még nem léptem túl Dave-en...Azt hiszem. De akkor miért nem sírsz?! Sőt nem is gondolsz rá…Eszedbe sem jut. Magyarázott belsőm. Ajj... Na jó már rég túlléptem de... Hülyeség belevágni így egy kapcsolatba. És mi van ha a szöszke is csak ugyan olyan, mint Dave volt?

-Mehetünk? - Nyitott be a szobába Niall. Mivel nem válaszoltam ezért felkapott az ölbe és berakott egy tolószékbe majd letolt a kocsiig. Nem ertem minek ez a nagy felhajtás. Hiszen csak az egyik lábam tört el. Beültetett a kocsijába, majd összecsukta a széket, berakta a csomagtartóba a többi cucc mellé és beült ő is. A lámpa pirosra váltott így Niall fékezett és a kormányon dobolva várakozott. Egy pár pillanat múlva nagy tenyerét csupasz, ahol a szoknya nem fedte, majd kezével egyre feljebb haladt. Összerándultam és elakadt a lélegzetem. Leszálltam a fellegekből majd megfogtam kezét és a kormányra vezettem, amire egy mélytorkos kuncogás tört fel belőlle. Néha nagyon nem értem őt.

-Megérkeztünk – monda, én pedig csak néztem nagy házat.

-Nessy. - suttogta érzékien nevem.

-Igen? - fordítottam felé a fejem, mire ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyémek felé, majd rátapadtak azokra. Mikor elváltak ajkaink lesokkolva ültem ott, nem tudtam hogy mit mondjak vagy tegyek.  Ő kiszállt a kocsiból es mindent a bejárathoz pakolt, hogy majd beviszi. Engem felkapott az ölebe, és hiába ellenkeztem karban vitt be a hatalmas házba. Gondolataimat egy puha matrac és egy édes csók zavarta meg az arcomon. Ajkai újra közeledni kezdtek enyémekhez, de most másképp. Gyengédséget es védelmet sugárzottak a mozdulatai. Niall felém mászott, hogy mégjobban elérjen és újra csókolni kezdett. Pillanatunkat krákogás zavarta meg az ajtóból, mire ijedten arra fordítottam a fejemet.

-Megzavartam valamit? Niall meg akarod dugni a kiscsajt? - Állt meg az ajtóban egy göndör barnahajú srác és ezerrel vigyorgott. Niall leszállt rólam majd bezárta előtte az ajtót.

-Haver attolmeg hallom es tudom, hogy mit csinálsz az ajtó mögött! - kiálltott a fürtös.

-Neked kuss van Harry, igazán leléphetnél! Menj át a barátnődhöz!-Kiabált vissza Niall.

-Ő is itt van!-Kiabált újra és szinte láttam magam előtt vigyorgását.

-Akkor menjetek el valahova…Vagy tudom is én! Csak menjetek innen! Ez az én házam egyenlőre!

-Miért kérdezte azt h megakarsz-e dugni engem? - kérdeztem elterülve az ágyon, miközben a plafont bámultam.

-Öhm... mert hülye... –Mondta zavartan.

-Niall! - szóltam rá erélyesen mire sóhajtott egyet.

-Én nem akarom hogy ez csak egy... barátsag legyen. Gondolom észrevetted…

-Észre! - mondtam mire kínjában elnevette magát.

-De... nem ertem. Nem akarsz velem osszejönni vagy...? - kérdezte. Rátettem a fejem mellkasára, ő pedig fél kézzel átkarolt.

-Hát én…Két hete történt egy dolog…-Kezdtem.

*Visszaemlékezés*

-Dave! Szállj le rólam! - üvöltöttem barátomra, már szinte hisztérikusan, de nem tette. Vonaglani kezdtem alatta de ő lefogta végtagjaim es erőszakosan csókolni kezdett.

-Nem Babe! Ma este végre az enyém leszel! Nem halogathatod tovább! – mondta, majd újra rátapadt ajkaimra. Megpróbáltam ellazítani a tartásom es visszacsókoltam. Lábammal kezdtem izgatni hímtagját, majd amikor már igazán belefeledkezett a vad csókba megrúgtam érzékeny pontját és kimásztam alóla.

-Dave! Szűz vagyok és az is akarok maradni még! Ilyen áron nem kellessz! – Mondtam, majd felkaptam táskam es kirontottam lakásából

*Visszaemlékezés vége*

-Egy hétre rá közölte, hogy sosem szeretett és már régóta éjszakázgatott az egyik osztálytársammal…. - egy könnycsepp gördült le akaratlanul is az arcomon. Ő szorosan magához húzott és megölelt, majd megpuszilta a fejem búbját. Túlléptem már Dave-en de... ez az emlék nem tűnik el olyan hamar.

-Soha nem tennék veled ilyet. Várok, ameddig akarsz. Ha kell sosem csinálom többé- Csak egy pillanatra fordult meg a fejemben hogy hazudik, de ahogyan tisztán csillogó kék szemeibe néztem minden kétségem elszállt.

-Niall... - könnyeim elapadtak es csak a szemébe akartam nézni.

-Nem számit az idő vagy hogy... milyen korlátok szabnak határokat csak... csak  légy velem. Légy a barátnőm... - mondta, mire hevesen bólogatni kezdtem es lágyan megcsókoltam.

-Köszönöm... - dünnyögtem ajkai közé, mire elmosolyodott es újra megcsókolt.

-Hát haver ezt nagyon elbasztad! – Hallotuk a harsány nevetést az ajtó túlvégéről. Szinte el is feledkeztünk Harry-ről.

-Most komolyan azt vártad hogy hallgathasd ahogy csináljuk?-Kérdezte Niall.

-Csak kíváncsi vagyok hogy még mindig jobb vagyok-e az ágyban, mint te.-Jött a válasz.

Elnevettük magunk ezen, majd belepuszilt a hajamba és bekapcsolta a TV-t.

9/II. Fejezet: Újabb érzelmek

-Zayn szemszöge-

-Ah...HARRY!-hallottam a nyögéseket az emeleti fürdőből...ezek mindig az én házamban csinálják. Forgattam a szemeimet. Amióta Elise-el találkoztam a kórházban nem voltam együtt senkivel, de ezek most meghozták a kedvemet. Beültem a kocsimba és a park felé vettem az irányt hogy felszedjek egy lányt éjszakára. Leparkoltam es körbe néztem, egy sexy csaj utan kutatva, de mindenkinel jobbat találtam. Elise. Bocsánatot kell kárnem tolle... olyan naiv szegény, még éjszakára is megnyerhetem. Mart a bűntudat hogy megint hátsó szándékom van, de mégis odaléptem hozzá.

-Elise...figyelj, én...-kezdtem es leültem mellé. Ő arrébb húzódott.

-Sajnálom...-mondtam neki. Ezt most őszíntén. Közelebb mentem hozza es egyszerűen átöleltem.  Furcsálottam a gyengédséget...beleborzongtam. Amióta Perrie elment ez nagyon távol áll tőllem. Még jobban magamhoz szorítottam és az ölembe ültettem.

-Bocsájts meg nekem...elvesztettem a fejem...egyszerűen megőrjítessz...-pusziltam bele a nyakhajlatába es mélyen beszívtam az illatát.

-Zayn...én még nem voltam erre felkészülve...én ezt még nem akartam…-suttogta.

 -Sajnálom...csak...azt kérem hogy felejtsd el jó?-pusziltam homlokon.

 -Jó...-suttogta halkan.

-Had vigyelek haza. Későre jár.-Ajánlottam fel.

-Nem. Én nem megyek haza…

-Miért? És hol alszol?

-Nem szeretnék beszélni róla...Ness-nél aludnék a kórházban, de látogatója van es nem akarom őket zavarni.-Állt fel az ölemből. Ez pont kapóra jön…-gondoltam.

-Várj! Az utcán akarsz maradni? Gyere el hozzám...-Álltam fel én is es húztam magamhoz. Elise megpróbált eltolni magától, de túl gyenge próbálkozás volt. Kezeimet a derekára csúsztattam és magamhoz szorítottam. Ajkaink érintették egymást. Gyorsan megcsókoltam mielőtt elszáll a pillanat. Nyelvemmel bebocsájtást kértem, amit meg is kaptam. Végül lihegve elválltunk egymástól. Felsóhajtottam a vágytól. Már megint annyira akartam őt... rákulcsoltam az ujjaimat az ővéire és a kocsi felé vettük az irányt. Kinyitottam neki az ajtót ő pedig csendesen beült. Ledobtam magam a volán mögé és egy pillanatra a lányra pillantottam. Az ajkat rágta és látszott rajta hogy nagyon zavarban van.

-Jó nem bírom tovább, gyere ide.-Húztam át a váltó fölött a karjánál fogva es És az ölembe ültettem. Elise fészkelődni kezdett ahogy megérezte a kicsi Zayn-t de visszahúztam.

-Várj...csak azt szeretném, hogy ne rossz emléked legyen az első alkalomról. Arra szeretnélek kérni hogy erre emlékezz ami most történik es a másikat felejtsd el...-suttogtam a füléhez közel hajolva. Ő alig észrevehetően bólintott. -Azt csinálsz velem amit te akarsz es úgy ahogy jól esik... -Mondtam puha csókokat hagyva az ajka körül es az állkapcsa vonalán.

-Elise szemszöge-

Zayn-nel kiszálltunk a kocsiból. Újra összekulcsolta ujjainkat, a másik kezével pedig kinyitotta a kaput. Balra néztem a mi házunk fele... Egy hete mar anyát azzal etetem hogy Ness-el kell bent lennem a kórházban... Nem tudom, hogy mit hihet. Nem akarom, hogy most észrevegyen így gyorsan beléptem Zayn mögött a ház ajtaján is. Még sosem voltam bent. Zayn felkapcsolta a villanyt es felakasztotta a kabátomat, majd az övét is.

 -Gyere, nézz nyugodtan körül.- Mondta. Az óriási tükrös előszoba után egy gyönyörű amerikai nappali-konyha-étkező helyiség tárult a szemem elé. A nappali részen egy hatalmas kinyitott kanapé helyezkedett el, egy kétszemélyes ülőalkalmatosság es két fotel. Ezek egy hatalmas tv-re néztek. Az étkező es a konyha is elég drága bútorokkal volt tele. Zayn a stílusosan megtervezett fekete-fehér konyhabútornak támaszkodott es nézte ahogyan megcsodálok minden egyes rászletet a berendezésen.

-Itt lent van egy zuhanyzó, fönt pedig jacuzzi. Használd amelyiket szeretnéd.- Szólalt meg édes, melengető hangon. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer is betehetem a lábam ebbe a házba. Az előszobát egyszer láttam amikor 2 éve ideköltöztünk es áthoztam az üdvözlősütit. Zayn-nek vajon honnan van ennyi pénze? A baseballból ilyen jól megélne? Én nem tudom hogy mihez fogok kezdeni ha megszületik az aki most a szívem alatt pihen...jutott eszembe miközben a zuhanyzó felé lépdeltem. Zayn közben felszaladt az emeletre, megkönnyebbülten felsóhajtott és leült a kanapéra.

Levettem a ruháimat es beléptem a zuhanyfülkébe. A meleg cseppeket az arcomra irányítottam. Élveztem a pár perces magányt es hogy végre el tudok gondolkozni. Elmondjam neki? Kérdeztem magamtól. Nem...talán soha többet nem akarna látni...A gondolataim a kocsiban történtekre terelődött. Annyira...nem is tudom...más volt mint múltkor a wc-ben. Egyszerűen fantasztikus volt összeforrni azzal akit én...szeretek. Igen szeretem őt barmit is tett. És bármit is mondd Nessy. Újabb dolog amit nem mondhatok el neki sem... Bár nem is akarok a terhére lenni. Had legyen boldog a szöszivel... Kileptem a zuhanyzóból es magamra tekertem egy tisztának látszó törölközőt. Megszagoltam a bőrömet. Zayn illatú vagyok. Ezen elmosolyodtam, majd kimentem Zayn-től kérni valami tiszta ruhát. Persze amint megszólítottam a törölköző lecsúszott rólam. Megpróbáltam minél inkább magam előtt tartani, mire Zayn kajánul elvigyorodott

-Mért szégyenlősködsz? Már mindent láttam es nincs mit szégyellned gyönyörűségem...-lépett oda hozzám. Erre mégjobban zavarba jöttem. Gyönyörűségem...ezt mondta nekem…

-Ja...öhm...szóval, hogy csak tiszta ruhát szerettem volna kérni...-Zayn újra elmosolyodott és felment az emeletre. Egy perc múlva visszajött es a kezembe nyomott egy boxert es egy pólót. Vissza akartam menni a fürdőbe, de Zayn egyszerűen megfogta a törölköző szélét es ahogy elindultam az a kezében maradt. Gyorsan berohantam a fürdőbe es felöltöztem. Halottam Zayn jóizű nevetését kintről. Megmostam az arcom hogy összeszedjem magam es újra kimentem. Zayn meg mindig ott állt mint az előbb es vigyorgott. Megráztam a fejem.

-Mindjárt megmutatom fönt a hálószobát. Nincs vendégszoba, de én úgyis mindig a kanapén alszom.- indult el a gyönyörű üveglépcső irányába. Belökte az egyik fenti szoba ajtaját, de nem jött be velem. Ez a szoba is tágas volt es gyönyörű. Látszott az ágyon hogy már régóta nem aludt benne senki. Zayn megvárta amíg lefekszem, aztán megfordult es lement. Álmatlanul forgolódtam. Nem tálaltam választ a kérdéseimre es emésztett a bűntudat anya miatt. Biztosan aggódik értem... Nem birtam tovább es lementem Zayn-hez. Megálltam a kanapé előtt es vártam, hogy valami jelet adja annak, hogy nem alszik. Végül megszólalt

-Elise, mért nem alszol?-kérdezte csukott szemmel es kinyújtotta felém a kezét amit megfogtam, ő pedig leültetett maga mellé.

-Bűntudatom van...anya annyira aggódós...már egy hete nem mentem haza...es anya meg a csókot is megveti 18 eves kor alatt...én pedig...És te mert nem alszol?-kérdeztem inkább vissza.

-Mert csak rád tudok gondolni...-ez megdobogtatta a szívemet.-Ami a kocsiban történt...-erről pedig nekem is eszembe jutottak a képek...ahogy Zayn a nyakamat csókolja....ahogy a csípőmre teszi a kezét es úgy irányít engem...Beharaptam az alsó ajkam es elmosolyodtam. A sötétben láttam hogy Zayn is ezt teszi. lefeküdtem mellé, o pedig átkarolta a derekamat.

-2 éve nem aludtam együtt senkivel...-mondta halkan.

-Miért?-kérdeztem de nem válaszolt. Egy puszit nyomott a hajamba, én pedig szorosan hozzábújtam. Éreztem, hogy forró könnyek folynak végig az ő arcáról a hajamba, de inkább nem szólaltam meg csak hagytam hogy álomba ringasson a szívverése monoton ritmusa.