2015. június 8., hétfő

12. Fejezet: Miért nem látod?




Előszó: Sziasztok! elég régen nem volt már rész, ugyanis osztálykiránduláson voltam és az előző részekhez nem nagyon írtam előszót, mert mindig siettem vele. Hát nem is tudom hogy mit mondjak...Nagyon jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, véleményeket tőletek. Najó nem jártatom a szám feleslegesen, jó olvasást! Jaj, csak még annyi hogy valmiért a sorköz kisebb az első felében mint a másodiknál, nem tudom hogy hogyan csináltam, ne haragudjatok.
-Ness szemszöge-

Valahol egy álomban kalandoztam Niall karjaiban, amikor megszólalt a telefonom. Álmosan kaptam a készülék után, hogy felvegyem. Niall a fejére húzva a párnát próbált menekülni a hangos zene elől. Elise anyukajának a száma jelent meg a kijelzőn. Kétségbeesve mesélte, hogy Elise 2 hét után végre hajlandó volt hazamenni a rengeteg kórházban töltött éjszaka után, persze biztosítottam róla hogy végig nálam volt az alatt az idő alatt, mert nem akartam, hogy rossz legyen Elise-nek, de legszívesebben felpofoztam volna. Mégis hol járt éjszakánként? Nem hitt nekem, de csak mesélt tovább.
-Kivitte a szemetet, aztán pedig egyszerűen megszökött...-Zokogta. Kifogásokon törtem a fejem, hogy mentsem a barátnőmet de semmi épeszű ötlet nem jutott eszembe, ami hihető lenne. Ha azt mondanám, hogy itt van velem beszélni akarna vele…
-Sajnálom, de nem tudom hogy hol van.-Motyogtam tétován a telefonba.
-Én őt nem arra neveltem, hogy csak úgy megszökjön!-Csattant fel, és hallottam, hogy még jobban zokogni kezd. 
-Haza fog menni… beszélek vele...Többet nem fordul elő biztos vagyok benne.-Próbáltam nyugtatni, persze nem sok sikerrel.
-Köszönöm Vanessa. Tudod, hogy benned megbízom. Szia. Jó éjszakát.-mondta és letette.
 Niall kék szemeivel találtam magam szembe, amik kérdőn néztek rám.
-Várj...most fel kell hívnom Elise-t...Te aludj...-Simogattam meg az arcát mire elmosolyodott és gyorsan magához húzott egy csókra. Álmosan felültem és rögtön Elise-t tárcsáztam. A 8. csörgésre végül felvette es beleszólt.
-Szia Nessy...-Köszönt unottan, de a hangja cseppet sem volt álmos vagy ”most keltem fel” rekedt. Hirtelen nem tudtam, hogy hogyan kezdjem.
-Elise. Lenne egy kérdésem és szeretném, hogyha nem csapnád le a telefont es őszintén válaszolnál. Anyukád most hívott. Az elmúlt két hétben mégis hol töltötted az éjszakál amikor nem nállam voltál a kórházban, ha nem otthon voltál?-Mondtam végül. A vonalban válasz helyett csak a telefonom zúgását hallottam. Megnéztem a képernyőt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még hívásban vagyunk. Értetlenül néztem a kijelzőre majd visszaemeltem a fülemhez és tovább vártam a válaszára.
-Zayn-nél éjszakázom ilyenkor...-mondta halkan. Persze sejtettem, de így kimondva mégis egy kicsit meglepett. -Önszántamból...-Tette hozzá gyorsan mintha olvasni tudna a gondolataimban.
-És mégis mit csináltok?! Kártyáztok?!-kérdeztem ingerülten....hogy lehet Elise ennyire...nem is tudom...
-Nem Ness mi...csak...-kereste a szavakat, pedig pontosan tudja, hogy igazam van.
-Kihasznál téged. Te is tudod...-probáltam meggyőzni.
-Nem...mi beszélgetni is szoktunk...-Kezdett mentegetőzni, amivel végképp teljesen felhúzott.
-Miközben kielégíted piszkos igényeit?!-vágtam közbe.
-Nessy...ne mondd el anyának…-Hangja elcsuklott, de nem hatott meg egyáltalán.
-Nem mondom. De ennek azonnal vess véget! Még jó hogy nem fizet neked!-Mondtam teljesen megütközve, de nem válaszolt. Egy pár pillanat múlva egy mély férfihang hang szólt a telefonba. 
 -Hagyd őt békén! Végen még telebeszéled a fejét a hülyesegeiddel. Szabaddá teszem. És boldoggá.-mondta kimérten.
-Zayn?-Kérdeztem.-Igen...-Ez nem boldogság! Nem hagyom békén... Haggyd ki őt a mocskos játékaidból!-Utasítottam, de ő csak gúnyosan felnevetett.
-Pedig nagyon is élvezi a játékaimat…Hiába próbálkozol, neki ez így teljesen jó.-Ezzel a mondattal le is tette a telefont én pedig Niall mellkasára döntöttem a fejemet, aki időközben ideült mellém és a hajamat simogatni.
-Mi történt? -kérdezte Niall rekedt és álmos hangon. Egy pillanatra hezitáltam, hogy mit válaszoljak, de végül elmondtam neki.
-A hülye haverod kurvának használja a legjobb barátnőmet.-Mondtam olyan, ”tulajdonképpen nem is érdekel, ez csak egy szimpla tény stílusban” , pedig az igazság az volt, hogy nagyon is érdekelt.
 -Mi?-Értetlenkedett.
-Most is vele van...-vontam meg a vállam.
-Tudod mit nem értek...-kezdte, szemöldökét összeráncolva.
-Mit?-kérdeztem.
-Zayn amióta valami történt közte es a menyasszonya között, sajnos nem mondta el hogy mi, de azóta úgy "használja" a lányokat, mint az eldobható borotvát...
-Öhm...ezt nem igazan értem...-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Pedig olyan szép hasonlatot mondtam....-Rázta meg a fejét.-Najó...tudod eldobható borotva...használod...kidobod, aztán legközelebb újat veszel a zacskóból...
-Ez undoritó...-Mondtam és a fejemet lehajtva a tenyerembe temettem az arcomat.
-A borotvás hasonlat?
-Nem...-Mosolyodtam el az értetlenségén.-Amit Zayn művel a nőkkel...-Néztem fel, rá mire újra átölelt.
-Régen nem volt ilyen. Mindennel jobban tisztelte őket...-Magyarázta szőke tincsit kirázva a szeméből.
-De....Elissel nem először…
-Pontosan ezt nem értem...És Elise-en nem nagyon látszik, hogy olyan nagy sexistennő lenne...-Rázta meg a fejét, majd rám pillantott és kajánul elmosolyodott.-Rólad viszont lerí, hogy milyen gyönyörű lehetsz ezek nélkül...-húzta végig az ujját a pizsama felsőm  kivágásán.
-Niall!-szóltam rá, mire elnevette magát es visszafeküdt az ágyra. Azzal a lendülettel együtt pedig engem is magára rántott. Légzésem megszaporázódott, ahogy meztelen mellkasára fektetett, de megpróbáltam az övéhez igazítani. Kis köröcskéket írtam le hüvelykujjammal a felsőtestén megnyugtató szívdobogását hallgatva, mígnem lassan újra magával ragadott az álom...

2 megjegyzés:

  1. Folytasd ahogy tudod Nagyon jó lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Örülök hogy tetszik, nemsokára hozom a következő részt csak elég sűrű a nyaram idén.
      Puszi!

      Törlés