12. Fejezet: Miért nem látod?

Előszó: Sziasztok! elég régen nem volt már rész, ugyanis osztálykiránduláson voltam és az előző részekhez nem nagyon írtam előszót, mert mindig siettem vele. Hát nem is tudom hogy mit mondjak...Nagyon jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, véleményeket tőletek. Najó nem jártatom a szám feleslegesen, jó olvasást! Jaj, csak még annyi hogy valmiért a sorköz kisebb az első felében mint a másodiknál, nem tudom hogy hogyan csináltam, ne haragudjatok.

-Ness szemszöge-

Valahol egy álomban kalandoztam Niall karjaiban, amikor megszólalt a telefonom. Álmosan kaptam a készülék után, hogy felvegyem. Niall a fejére húzva a párnát próbált menekülni a hangos zene elől. Elise anyukajának a száma jelent meg a kijelzőn. Kétségbeesve mesélte, hogy Elise 2 hét után végre hajlandó volt hazamenni a rengeteg kórházban töltött éjszaka után, persze biztosítottam róla hogy végig nálam volt az alatt az idő alatt, mert nem akartam, hogy rossz legyen Elise-nek, de legszívesebben felpofoztam volna. Mégis hol járt éjszakánként? Nem hitt nekem, de csak mesélt tovább.

-Kivitte a szemetet, aztán pedig egyszerűen megszökött...-Zokogta. Kifogásokon törtem a fejem, hogy mentsem a barátnőmet de semmi épeszű ötlet nem jutott eszembe, ami hihető lenne. Ha azt mondanám, hogy itt van velem beszélni akarna vele…

-Sajnálom, de nem tudom hogy hol van.-Motyogtam tétován a telefonba.

-Én őt nem arra neveltem, hogy csak úgy megszökjön!-Csattant fel, és hallottam, hogy még jobban zokogni kezd. 

-Haza fog menni… beszélek vele...Többet nem fordul elő biztos vagyok benne.-Próbáltam nyugtatni, persze nem sok sikerrel.

-Köszönöm Vanessa. Tudod, hogy benned megbízom. Szia. Jó éjszakát.-mondta és letette.

 Niall kék szemeivel találtam magam szembe, amik kérdőn néztek rám.

-Várj...most fel kell hívnom Elise-t...Te aludj...-Simogattam meg az arcát mire elmosolyodott és gyorsan magához húzott egy csókra. Álmosan felültem és rögtön Elise-t tárcsáztam. A 8. csörgésre végül felvette es beleszólt.

-Szia Nessy...-Köszönt unottan, de a hangja cseppet sem volt álmos vagy ”most keltem fel” rekedt. Hirtelen nem tudtam, hogy hogyan kezdjem.

-Elise. Lenne egy kérdésem és szeretném, hogyha nem csapnád le a telefont es őszintén válaszolnál. Anyukád most hívott. Az elmúlt két hétben mégis hol töltötted az éjszakál amikor nem nállam voltál a kórházban, ha nem otthon voltál?-Mondtam végül. A vonalban válasz helyett csak a telefonom zúgását hallottam. Megnéztem a képernyőt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még hívásban vagyunk. Értetlenül néztem a kijelzőre majd visszaemeltem a fülemhez és tovább vártam a válaszára.

-Zayn-nél éjszakázom ilyenkor...-mondta halkan. Persze sejtettem, de így kimondva mégis egy kicsit meglepett. -Önszántamból...-Tette hozzá gyorsan mintha olvasni tudna a gondolataimban.

-És mégis mit csináltok?! Kártyáztok?!-kérdeztem ingerülten....hogy lehet Elise ennyire...nem is tudom...

-Nem Ness mi...csak...-kereste a szavakat, pedig pontosan tudja, hogy igazam van.

-Kihasznál téged. Te is tudod...-probáltam meggyőzni.

-Nem...mi beszélgetni is szoktunk...-Kezdett mentegetőzni, amivel végképp teljesen felhúzott.

-Miközben kielégíted piszkos igényeit?!-vágtam közbe.

-Nessy...ne mondd el anyának…-Hangja elcsuklott, de nem hatott meg egyáltalán.

-Nem mondom. De ennek azonnal vess véget! Még jó hogy nem fizet neked!-Mondtam teljesen megütközve, de nem válaszolt. Egy pár pillanat múlva egy mély férfihang hang szólt a telefonba. 

 -Hagyd őt békén! Végen még telebeszéled a fejét a hülyesegeiddel. Szabaddá teszem. És boldoggá.-mondta kimérten.

-Zayn?-Kérdeztem.-Igen...-Ez nem boldogság! Nem hagyom békén... Haggyd ki őt a mocskos játékaidból!-Utasítottam, de ő csak gúnyosan felnevetett.

-Pedig nagyon is élvezi a játékaimat…Hiába próbálkozol, neki ez így teljesen jó.-Ezzel a mondattal le is tette a telefont én pedig Niall mellkasára döntöttem a fejemet, aki időközben ideült mellém és a hajamat simogatni.

-Mi történt? -kérdezte Niall rekedt és álmos hangon. Egy pillanatra hezitáltam, hogy mit válaszoljak, de végül elmondtam neki.

-A hülye haverod kurvának használja a legjobb barátnőmet.-Mondtam olyan, ”tulajdonképpen nem is érdekel, ez csak egy szimpla tény stílusban” , pedig az igazság az volt, hogy nagyon is érdekelt.

 -Mi?-Értetlenkedett.

-Most is vele van...-vontam meg a vállam.

-Tudod mit nem értek...-kezdte, szemöldökét összeráncolva.

-Mit?-kérdeztem.

-Zayn amióta valami történt közte es a menyasszonya között, sajnos nem mondta el hogy mi, de azóta úgy "használja" a lányokat, mint az eldobható borotvát...

-Öhm...ezt nem igazan értem...-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Pedig olyan szép hasonlatot mondtam....-Rázta meg a fejét.-Najó...tudod eldobható borotva...használod...kidobod, aztán legközelebb újat veszel a zacskóból...

-Ez undoritó...-Mondtam és a fejemet lehajtva a tenyerembe temettem az arcomat.

-A borotvás hasonlat?

-Nem...-Mosolyodtam el az értetlenségén.-Amit Zayn művel a nőkkel...-Néztem fel, rá mire újra átölelt.

-Régen nem volt ilyen. Mindennel jobban tisztelte őket...-Magyarázta szőke tincsit kirázva a szeméből.

-De....Elissel nem először…

-Pontosan ezt nem értem...És Elise-en nem nagyon látszik, hogy olyan nagy sexistennő lenne...-Rázta meg a fejét, majd rám pillantott és kajánul elmosolyodott.-Rólad viszont lerí, hogy milyen gyönyörű lehetsz ezek nélkül...-húzta végig az ujját a pizsama felsőm  kivágásán.

-Niall!-szóltam rá, mire elnevette magát es visszafeküdt az ágyra. Azzal a lendülettel együtt pedig engem is magára rántott. Légzésem megszaporázódott, ahogy meztelen mellkasára fektetett, de megpróbáltam az övéhez igazítani. Kis köröcskéket írtam le hüvelykujjammal a felsőtestén megnyugtató szívdobogását hallgatva, mígnem lassan újra magával ragadott az álom...

11. Fejezet: Just a game?

-Elise szemszöge-

Ma éjszaka otthon aludtam. Beszívtam az ágynemű kellemes illatát, amit már olyan régen nem éreztem. Anyánál mindig kiharcoltam, hogy had aludjak bent a kórházban, így már két hete nem voltam otthon. Lelkiismeret furdalásom van, amikor anyára nézek. Ő mindig erkölcsre és egyebekre nevelt, ami akkor nagyon nem érdekelt, de most rájöttem, hogy mennyire fontos. Hiszen olyan dologba csöppentem ahonnan nincs menekvés. Egyik pillanatban még tudom, hogy rosszul cselekszem, a másikban pedig már semmi más nem érdekel, csak az érzés, ahogyan elveszek Zayn karjaiban. Zayn karjaiban, amik kitudja hány másik nőt öleltek már, ugyanilyen hidegen és érzelemmentesen. A sárga virágmintán nedves foltot hagyott az első könnycsepp, ami legördült az arcomon. Képtelen vagyok menekülni az érzés elől. Zayn már nem csak a fiú, akit mindig távolról csodáltam és zavarba jöttem ha véletlenül rám nézett…

****

A házit írtam volna, de csak a lap szélét firkáltam, amikor csöngettek. Anya nyitott ajtót, de lementem megnézni, hogy ki az. Meglepetésemre Zayn állt az ajtóban.

-Csókolom. Elise itthon van?-Kérdezte, és próbált udvariasnak látszódni.

-Nem, nincs. -Mondta komoran anyám. Ezen eléggé meglepődtem így gyorsan felfirkáltam egy lapra hogy kert es felmutattam anya mögött, mielőtt becsapta Zayn orra előtt az ajtót. Visszarohantam a konyhába es úgy tettem mintha csak vizet innék.

-Ki volt az?-kérdeztem mintha mit sem tudnék.

-A szomszéd fiú. Mert keresett téged?! -Vont kérdőre. Elakadt a lélegzetem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy elmondok neki mindent, de képtelen voltam megszólalni.

-Nem tudom, de kiviszem a szemetet. –Mondtam és felkaptam a zsákot, hogy kivigyem. A kerítésnél Zayn állt, egy fekete póló volt rajta és egy szabadidő nadrág. Sötét haja nem volt belőve, csak kócosan meredt az ég felé.

-Mi volt ez?- kérdezte áthajolva a kerítesen.

-Nem tudom…Anya olyan…Ajj…-Mondtam, Zayn pedig megsimogatta az arcom.

-Át tudsz mászni?-kérdezte es megfogta a kezem. Felléptem a kerítés alapjára es könnyedén átlendítettem magam.

-Igen.-mosolyogtam. Féloldalas mosolyra húzta a száját és elindult az ajtó felé, én pedig követtem.

-Kérsz valamit inni?-kérdezte, amikor beléptünk a házba. Újból belém mart a bűntudat, de magamra eroltettem egy mosolyt-

-Mondjuk vizet…

 -Van baracklé...tudom hogy azt szereted.- Kacsintott rám és már hozta is. Leült mellém es nézte ahogyan iszom.

-Zayn bűntudatom van...annyira nem helyes amit csinálunk...-mondtam hirtelen es letettem az asztalra a félig kiivott szép üvegpoharat.

-Mért nem helyes? Talán nem élvezed...?-Tette a kezét a combomra, majd az ajkaival a nyakamat kezdte kényeztetni.-Istenem...annyira akarlak...-motyogta a fülembe. A szívem hevesen vert és összerándultak az izmaim. Mélybarna szemébe néztem, amin sötét árnyék futott végig, megborzongtam ettől a nézéstől. Hagytam hogy végigdöntsön a kanapén. A levegő amit belélegeztem perzselte a mellkasomat, és ez az égető érzés átjárta az egész testemet. Zayn-t néztem ahogyan ajkai elválnak egymástól, hogy egy elfojtott nyögést hallasson.

-Érints meg...-kérte és megragadta a kezemet. A mellkasára tette, én pedig körkörös mozdulatokkal simogattam őt az ujjbegyeimmel, miközben ő egyre lejjebb húzta a kezemet, mohón élvezve az érintésemet. A v vonalánál megállította a kezemet és várta a reakciómat.

****

Zayn elaludt. Keze az enyémet szorította arca nyugodt volt. Mar nem nehezedett rám bűntudat. Szabadnak ereztem magam...És igazan élőnek...Anya minden kapcsolatomtól elvágott, mintha azt akarná, hogy örökre gyerek maradjak. Amikor Zayn-nel vagyok...Egyszerűen boldog vagyok. Ness ezt nem értheti. Váltig csak azt hajtogatja hogy kihasznál, de engem ez nem érdekel. Minden vele töltött pillanatban boldog vagyok... akkor is ha tényleg kihasznál...Nehéz megfogalmaznom az érzeseimet...annyira szeretnem ezt valakivel megbeszélni... Zayn a gyermekem apja.

-Szeretlek.-Mondtam ki hirtelen és végigsimítottam a kezem borostás állán. Ő elmosolyodott.

-Ugye tudod hogy még nem alszom?-kérdezte, de nem nyitotta ki a szemet. Elkaptam a kezem az arcáról es magyarázkodni kezdtem.

-Én csak...-kezdtem de nem tudtam mit mondani.

-Mondd még egyszer...kérlek...-Nyitotta ki a szemét, hogy egy pillanatra ram nézzen. -Persze, ha nem szeretnéd, akkor nem…

-Szeretlek.-vágtam a szavába. Nem válaszolt. Nem mondta, hogy ő is...Pedig vártam. De mégis hova gondoltam.

-En megfogadtam, hogy soha többé nem fogok senkit se szeretni...hogy senkit se fogok közel engedni magamhoz...-Mondta. Megpróbáltam kihúzni a kezem az övéből, de nem engedte el.

-Miért?-kérdeztem.

-2 éve...mielőtt ideköltöztetek...a menyasszonyom...elment egy hétvégére a baratnőivel es azóta se jött vissza...nem tudok bízni benned…De nem csak benned…Senkiben nem...-Fordullt el tőllem ezzel végetvetve a beszélgetésnek. Zavartan a hátamra fordultam de még sokáig nem jött álom a szememre.

10. Fejezet: Légy a barátnőm.

-Ness szemszöge-

-Már 8 napja vagyok bennt ebben a nyavalyás kórházban, mert a vizsgálatok miatt eltolódott, de ma végre mehetek haza. Vagyis Niall-hez. Niall mar összekészülve ül a padon, a csomagjaimmal az ölében. Nem hiszem el minek kellett nekem belemennem, hogy majd ő vigyáz rám. Neki is van élete és... még nem léptem túl Dave-en...Azt hiszem. De akkor miért nem sírsz?! Sőt nem is gondolsz rá…Eszedbe sem jut. Magyarázott belsőm. Ajj... Na jó már rég túlléptem de... Hülyeség belevágni így egy kapcsolatba. És mi van ha a szöszke is csak ugyan olyan, mint Dave volt?

-Mehetünk? - Nyitott be a szobába Niall. Mivel nem válaszoltam ezért felkapott az ölbe és berakott egy tolószékbe majd letolt a kocsiig. Nem ertem minek ez a nagy felhajtás. Hiszen csak az egyik lábam tört el. Beültetett a kocsijába, majd összecsukta a széket, berakta a csomagtartóba a többi cucc mellé és beült ő is. A lámpa pirosra váltott így Niall fékezett és a kormányon dobolva várakozott. Egy pár pillanat múlva nagy tenyerét csupasz, ahol a szoknya nem fedte, majd kezével egyre feljebb haladt. Összerándultam és elakadt a lélegzetem. Leszálltam a fellegekből majd megfogtam kezét és a kormányra vezettem, amire egy mélytorkos kuncogás tört fel belőlle. Néha nagyon nem értem őt.

-Megérkeztünk – monda, én pedig csak néztem nagy házat.

-Nessy. - suttogta érzékien nevem.

-Igen? - fordítottam felé a fejem, mire ajkai vészesen közeledni kezdtek az enyémek felé, majd rátapadtak azokra. Mikor elváltak ajkaink lesokkolva ültem ott, nem tudtam hogy mit mondjak vagy tegyek.  Ő kiszállt a kocsiból es mindent a bejárathoz pakolt, hogy majd beviszi. Engem felkapott az ölebe, és hiába ellenkeztem karban vitt be a hatalmas házba. Gondolataimat egy puha matrac és egy édes csók zavarta meg az arcomon. Ajkai újra közeledni kezdtek enyémekhez, de most másképp. Gyengédséget es védelmet sugárzottak a mozdulatai. Niall felém mászott, hogy mégjobban elérjen és újra csókolni kezdett. Pillanatunkat krákogás zavarta meg az ajtóból, mire ijedten arra fordítottam a fejemet.

-Megzavartam valamit? Niall meg akarod dugni a kiscsajt? - Állt meg az ajtóban egy göndör barnahajú srác és ezerrel vigyorgott. Niall leszállt rólam majd bezárta előtte az ajtót.

-Haver attolmeg hallom es tudom, hogy mit csinálsz az ajtó mögött! - kiálltott a fürtös.

-Neked kuss van Harry, igazán leléphetnél! Menj át a barátnődhöz!-Kiabált vissza Niall.

-Ő is itt van!-Kiabált újra és szinte láttam magam előtt vigyorgását.

-Akkor menjetek el valahova…Vagy tudom is én! Csak menjetek innen! Ez az én házam egyenlőre!

-Miért kérdezte azt h megakarsz-e dugni engem? - kérdeztem elterülve az ágyon, miközben a plafont bámultam.

-Öhm... mert hülye... –Mondta zavartan.

-Niall! - szóltam rá erélyesen mire sóhajtott egyet.

-Én nem akarom hogy ez csak egy... barátsag legyen. Gondolom észrevetted…

-Észre! - mondtam mire kínjában elnevette magát.

-De... nem ertem. Nem akarsz velem osszejönni vagy...? - kérdezte. Rátettem a fejem mellkasára, ő pedig fél kézzel átkarolt.

-Hát én…Két hete történt egy dolog…-Kezdtem.

*Visszaemlékezés*

-Dave! Szállj le rólam! - üvöltöttem barátomra, már szinte hisztérikusan, de nem tette. Vonaglani kezdtem alatta de ő lefogta végtagjaim es erőszakosan csókolni kezdett.

-Nem Babe! Ma este végre az enyém leszel! Nem halogathatod tovább! – mondta, majd újra rátapadt ajkaimra. Megpróbáltam ellazítani a tartásom es visszacsókoltam. Lábammal kezdtem izgatni hímtagját, majd amikor már igazán belefeledkezett a vad csókba megrúgtam érzékeny pontját és kimásztam alóla.

-Dave! Szűz vagyok és az is akarok maradni még! Ilyen áron nem kellessz! – Mondtam, majd felkaptam táskam es kirontottam lakásából

*Visszaemlékezés vége*

-Egy hétre rá közölte, hogy sosem szeretett és már régóta éjszakázgatott az egyik osztálytársammal…. - egy könnycsepp gördült le akaratlanul is az arcomon. Ő szorosan magához húzott és megölelt, majd megpuszilta a fejem búbját. Túlléptem már Dave-en de... ez az emlék nem tűnik el olyan hamar.

-Soha nem tennék veled ilyet. Várok, ameddig akarsz. Ha kell sosem csinálom többé- Csak egy pillanatra fordult meg a fejemben hogy hazudik, de ahogyan tisztán csillogó kék szemeibe néztem minden kétségem elszállt.

-Niall... - könnyeim elapadtak es csak a szemébe akartam nézni.

-Nem számit az idő vagy hogy... milyen korlátok szabnak határokat csak... csak  légy velem. Légy a barátnőm... - mondta, mire hevesen bólogatni kezdtem es lágyan megcsókoltam.

-Köszönöm... - dünnyögtem ajkai közé, mire elmosolyodott es újra megcsókolt.

-Hát haver ezt nagyon elbasztad! – Hallotuk a harsány nevetést az ajtó túlvégéről. Szinte el is feledkeztünk Harry-ről.

-Most komolyan azt vártad hogy hallgathasd ahogy csináljuk?-Kérdezte Niall.

-Csak kíváncsi vagyok hogy még mindig jobb vagyok-e az ágyban, mint te.-Jött a válasz.

Elnevettük magunk ezen, majd belepuszilt a hajamba és bekapcsolta a TV-t.

9/II. Fejezet: Újabb érzelmek

-Zayn szemszöge-

-Ah...HARRY!-hallottam a nyögéseket az emeleti fürdőből...ezek mindig az én házamban csinálják. Forgattam a szemeimet. Amióta Elise-el találkoztam a kórházban nem voltam együtt senkivel, de ezek most meghozták a kedvemet. Beültem a kocsimba és a park felé vettem az irányt hogy felszedjek egy lányt éjszakára. Leparkoltam es körbe néztem, egy sexy csaj utan kutatva, de mindenkinel jobbat találtam. Elise. Bocsánatot kell kárnem tolle... olyan naiv szegény, még éjszakára is megnyerhetem. Mart a bűntudat hogy megint hátsó szándékom van, de mégis odaléptem hozzá.

-Elise...figyelj, én...-kezdtem es leültem mellé. Ő arrébb húzódott.

-Sajnálom...-mondtam neki. Ezt most őszíntén. Közelebb mentem hozza es egyszerűen átöleltem.  Furcsálottam a gyengédséget...beleborzongtam. Amióta Perrie elment ez nagyon távol áll tőllem. Még jobban magamhoz szorítottam és az ölembe ültettem.

-Bocsájts meg nekem...elvesztettem a fejem...egyszerűen megőrjítessz...-pusziltam bele a nyakhajlatába es mélyen beszívtam az illatát.

-Zayn...én még nem voltam erre felkészülve...én ezt még nem akartam…-suttogta.

 -Sajnálom...csak...azt kérem hogy felejtsd el jó?-pusziltam homlokon.

 -Jó...-suttogta halkan.

-Had vigyelek haza. Későre jár.-Ajánlottam fel.

-Nem. Én nem megyek haza…

-Miért? És hol alszol?

-Nem szeretnék beszélni róla...Ness-nél aludnék a kórházban, de látogatója van es nem akarom őket zavarni.-Állt fel az ölemből. Ez pont kapóra jön…-gondoltam.

-Várj! Az utcán akarsz maradni? Gyere el hozzám...-Álltam fel én is es húztam magamhoz. Elise megpróbált eltolni magától, de túl gyenge próbálkozás volt. Kezeimet a derekára csúsztattam és magamhoz szorítottam. Ajkaink érintették egymást. Gyorsan megcsókoltam mielőtt elszáll a pillanat. Nyelvemmel bebocsájtást kértem, amit meg is kaptam. Végül lihegve elválltunk egymástól. Felsóhajtottam a vágytól. Már megint annyira akartam őt... rákulcsoltam az ujjaimat az ővéire és a kocsi felé vettük az irányt. Kinyitottam neki az ajtót ő pedig csendesen beült. Ledobtam magam a volán mögé és egy pillanatra a lányra pillantottam. Az ajkat rágta és látszott rajta hogy nagyon zavarban van.

-Jó nem bírom tovább, gyere ide.-Húztam át a váltó fölött a karjánál fogva es És az ölembe ültettem. Elise fészkelődni kezdett ahogy megérezte a kicsi Zayn-t de visszahúztam.

-Várj...csak azt szeretném, hogy ne rossz emléked legyen az első alkalomról. Arra szeretnélek kérni hogy erre emlékezz ami most történik es a másikat felejtsd el...-suttogtam a füléhez közel hajolva. Ő alig észrevehetően bólintott. -Azt csinálsz velem amit te akarsz es úgy ahogy jól esik... -Mondtam puha csókokat hagyva az ajka körül es az állkapcsa vonalán.

-Elise szemszöge-

Zayn-nel kiszálltunk a kocsiból. Újra összekulcsolta ujjainkat, a másik kezével pedig kinyitotta a kaput. Balra néztem a mi házunk fele... Egy hete mar anyát azzal etetem hogy Ness-el kell bent lennem a kórházban... Nem tudom, hogy mit hihet. Nem akarom, hogy most észrevegyen így gyorsan beléptem Zayn mögött a ház ajtaján is. Még sosem voltam bent. Zayn felkapcsolta a villanyt es felakasztotta a kabátomat, majd az övét is.

 -Gyere, nézz nyugodtan körül.- Mondta. Az óriási tükrös előszoba után egy gyönyörű amerikai nappali-konyha-étkező helyiség tárult a szemem elé. A nappali részen egy hatalmas kinyitott kanapé helyezkedett el, egy kétszemélyes ülőalkalmatosság es két fotel. Ezek egy hatalmas tv-re néztek. Az étkező es a konyha is elég drága bútorokkal volt tele. Zayn a stílusosan megtervezett fekete-fehér konyhabútornak támaszkodott es nézte ahogyan megcsodálok minden egyes rászletet a berendezésen.

-Itt lent van egy zuhanyzó, fönt pedig jacuzzi. Használd amelyiket szeretnéd.- Szólalt meg édes, melengető hangon. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer is betehetem a lábam ebbe a házba. Az előszobát egyszer láttam amikor 2 éve ideköltöztünk es áthoztam az üdvözlősütit. Zayn-nek vajon honnan van ennyi pénze? A baseballból ilyen jól megélne? Én nem tudom hogy mihez fogok kezdeni ha megszületik az aki most a szívem alatt pihen...jutott eszembe miközben a zuhanyzó felé lépdeltem. Zayn közben felszaladt az emeletre, megkönnyebbülten felsóhajtott és leült a kanapéra.

Levettem a ruháimat es beléptem a zuhanyfülkébe. A meleg cseppeket az arcomra irányítottam. Élveztem a pár perces magányt es hogy végre el tudok gondolkozni. Elmondjam neki? Kérdeztem magamtól. Nem...talán soha többet nem akarna látni...A gondolataim a kocsiban történtekre terelődött. Annyira...nem is tudom...más volt mint múltkor a wc-ben. Egyszerűen fantasztikus volt összeforrni azzal akit én...szeretek. Igen szeretem őt barmit is tett. És bármit is mondd Nessy. Újabb dolog amit nem mondhatok el neki sem... Bár nem is akarok a terhére lenni. Had legyen boldog a szöszivel... Kileptem a zuhanyzóból es magamra tekertem egy tisztának látszó törölközőt. Megszagoltam a bőrömet. Zayn illatú vagyok. Ezen elmosolyodtam, majd kimentem Zayn-től kérni valami tiszta ruhát. Persze amint megszólítottam a törölköző lecsúszott rólam. Megpróbáltam minél inkább magam előtt tartani, mire Zayn kajánul elvigyorodott

-Mért szégyenlősködsz? Már mindent láttam es nincs mit szégyellned gyönyörűségem...-lépett oda hozzám. Erre mégjobban zavarba jöttem. Gyönyörűségem...ezt mondta nekem…

-Ja...öhm...szóval, hogy csak tiszta ruhát szerettem volna kérni...-Zayn újra elmosolyodott és felment az emeletre. Egy perc múlva visszajött es a kezembe nyomott egy boxert es egy pólót. Vissza akartam menni a fürdőbe, de Zayn egyszerűen megfogta a törölköző szélét es ahogy elindultam az a kezében maradt. Gyorsan berohantam a fürdőbe es felöltöztem. Halottam Zayn jóizű nevetését kintről. Megmostam az arcom hogy összeszedjem magam es újra kimentem. Zayn meg mindig ott állt mint az előbb es vigyorgott. Megráztam a fejem.

-Mindjárt megmutatom fönt a hálószobát. Nincs vendégszoba, de én úgyis mindig a kanapén alszom.- indult el a gyönyörű üveglépcső irányába. Belökte az egyik fenti szoba ajtaját, de nem jött be velem. Ez a szoba is tágas volt es gyönyörű. Látszott az ágyon hogy már régóta nem aludt benne senki. Zayn megvárta amíg lefekszem, aztán megfordult es lement. Álmatlanul forgolódtam. Nem tálaltam választ a kérdéseimre es emésztett a bűntudat anya miatt. Biztosan aggódik értem... Nem birtam tovább es lementem Zayn-hez. Megálltam a kanapé előtt es vártam, hogy valami jelet adja annak, hogy nem alszik. Végül megszólalt

-Elise, mért nem alszol?-kérdezte csukott szemmel es kinyújtotta felém a kezét amit megfogtam, ő pedig leültetett maga mellé.

-Bűntudatom van...anya annyira aggódós...már egy hete nem mentem haza...es anya meg a csókot is megveti 18 eves kor alatt...én pedig...És te mert nem alszol?-kérdeztem inkább vissza.

-Mert csak rád tudok gondolni...-ez megdobogtatta a szívemet.-Ami a kocsiban történt...-erről pedig nekem is eszembe jutottak a képek...ahogy Zayn a nyakamat csókolja....ahogy a csípőmre teszi a kezét es úgy irányít engem...Beharaptam az alsó ajkam es elmosolyodtam. A sötétben láttam hogy Zayn is ezt teszi. lefeküdtem mellé, o pedig átkarolta a derekamat.

-2 éve nem aludtam együtt senkivel...-mondta halkan.

-Miért?-kérdeztem de nem válaszolt. Egy puszit nyomott a hajamba, én pedig szorosan hozzábújtam. Éreztem, hogy forró könnyek folynak végig az ő arcáról a hajamba, de inkább nem szólaltam meg csak hagytam hogy álomba ringasson a szívverése monoton ritmusa.

9/I. Fejezet: Valami, ami összeköt

Előszó: Szisztok! Itt lennék a következő résszel, egyenlőre az első felével. a Másik sokkal hosszabb! ;-) Jó olvasást puszi!

-Elise szemszöge-

Délután elég rosszul éreztem magam, így nem mentem baseballra és Nessy-hez sem mentem be, de azért felhívtam.

-Mi bajod is van?-kérdezte kíváncsian. Összeszedtem gondolataim és megszólaltam.

-Hányás, éhség és alhasi fájdalmak.-mondtam. Nessy a mondatom végére hegyezni kezdte füleit. Akkorát nyelt, hogy a telefonon keresztül tisztán lehetett hallani. Csönd telepedett a vonalba majd belekezdett.

-Zaynen... v-volt gumi?!-dadogta. Átfutottak az agyamon újra a történések. Semmire nem emlékeztem, így mit sem törődve Nessyvel csaptam le a kagylót és elindultam a nőgyógyászom felé. Komolyan megijedtem. Nem akarok semmilyen betegséget elkapni!

***

-A jó hírt mondjam előbb vagy a rosszat?-kezdte Dr.Winsh amitől nagyon beijedtem.

-Hát…Talán inkább a jót…-Válaszoltam tétován.

-Szerencsédre nem kaptál el semmilyen nemi betegséget. Egészséges vagy mint a makk de…-Akadt el.

-De?! - kérdeztem türelmetlenül, mire csak egy zavart pillantást kaptam.

-A rossz hír pedig hogy terhes vagy…Nagyjából tudom, hogy mi történt, így megértem hogyha nem szeretnéd megtartani a babát.-Nézett rám.

-Nem…Én…Megtartom…-Dadogtam, sokkos állapotban. Ha anya megtudja…És ha bárki más…

-Azért még gondold át…Nagyon fiatal vagy..-Vettett rám még egy futó pillantást

Fájó szívvel sétáltam végig a már kihalt utcán. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Zayn ilyen... Annyira elvakított a menőzése… A gyönyörű barna szemei… És az a csók…  Az ultrahangos képen nem sok látszott, de tudtam ő lesz a leggyönyörűbb a világon. Nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak majd…Elszökök a világ elől és akkor senki nem bánthat. Nem fogom elvetetni. Ő az én gyermekemm…És Zayn-é…Vajon mennyire fog hasonlítani rá?-Tűnödtem az eget nézve. A csillagokat felhők árnyékolták be. Fáztam. Pedig nem volt annyira hideg. Csak egyszerűen úgy éreztem hogy mindenki elhagyott. Nincs senki akivel beszélhetnénk…Nincs senki aki megértene…. Egy részeg társaság fordult be a sarkon, hangosan nevettek és láthatólag nagyon jól érezték magukat. Újra elfogott az émelygés így leültem egy padra. Bambulásomból egy fekete alak zökkentett ki. A hangját azonnal felismertem.

8. Fejezet: Jó hírek.

-Elise szemszöge-

 -Nessy...-borultam rá az agyon fekvő baratnőmre. Az egyik lába be volt gipszelve a fejen pedig egy nagy zúzódás volt.

 -Elise...mért sírsz?-kérdezte erőltenül.

 -Az most nem számít...te jól vagy? Annyira sajnálom, amit mondtam neked...Ne haragudj rám...Az én hibám hogy most itt vagy.- Zokogtam tovább.

 -Persze hogy jól vagyok. Csak a lábam tört el és a 'vérről' is kiderült, hogy csak anya híres zseléje aminek puding állaga van. - nevetett majd elmosolyodott - Egyáltalán nem a te hibád. - szorosabbsn megöleltem mire elnevette magát újra.

- De ha lehánylak az a te hibád lesz - erre én is elnevettem magam és elengedtem.

- Újra a régi vagy és még a hülye megjegyzéseid is visszatértek. - egy olyan 'hát ja...' választ adott szintén mosolyogva.

- Ne kerteljünk. Történt valami más is. Igaz?

 -Igen...csak...igazad volt...az előbb...-Kezdtem bele, újra elsírtam magam.

-Ne sírj Elli...Mondd mi történt. - nyújtotta ki felém a kezét, én pedig megszorítottam

-Zayn...Találkoztam vele, most amikor rohantam volna hozzád....Csókolni kezdett, aztán behúzott egy wc-fülkébe....először fel sem fogtam, hogy mit akar, csak amikor mar késő volt..-zokogtam.

-Mit csinalt veled az a barom?!-Csattant fel. Felakart ülni de felszisszent és visszafeküdt.

-Megkötözte a kezemet...aztán…-Itt megint megakadtam…Nem sok mindenre emlékszem…Csak hogy nagyon fájt. A suliban sokszor cikiztek, hogy még szűz vagyok, de eddig szinte semmilyen kapcsolatom nem volt férfival és még soha nem kívántam meg senkit. Hogy volt képes megerőszakolni? Mért nem kapcsoltam előbb? Könnyeim eláztatták az arcomat, a reggel feltett szempillaspirál már rég a nyakamon folyt.

-Jézusom...Na majd ha leveszik ezt a szart a lábamról, elbánok vele! Ilyet tenni egy nővel...- majd sírva nevettem ahogy elképzeltem. Persze persze. Ness megver valakit. Hát ez nem jött össze Nessykém.

-Köszönöm…-Motyogtam.

-Hogy péppe akarom verni a szívszerelmedet? - misolyogtam.

-Nem...Hogy nem mondtad azt, hogy én megmondtam…

-Azt nem kell köszönni...-szorította meg a kezemet. Én is elmosolyodtam.

-Meddig leszel itt?-Kérdeztem.

-Pár hét, aztán hazamehetek csak suliba nem mehetek még a lábam miatt elég sokáig. Meg fogok halni az unalomtól...-Húzta el a száját, amikor az éjjeliszekrényen sms-t jelzett a telefonja. Odaadtam neki, ő pedig feloldotta a képernyőt es elmosolyodott, majd gyorsan pötyögte is a választ-

-Ki az?-Érdeklődtem.

-Niall. Azt kérdezi hogy hogy vagyok...- mutatta felem a képernyőt. Én is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna Niallről hogy ilyen figyelmes...

Egyszer csak Niall lépett be az ajtón. Egy csokor virág volt a kezében es eléggé látszott rajta hogy el van pirulva. Még sosem láttam ilyennek. Amint meglátott gyorsan letette a virágot majd kirohant. Nem értem mi ütött belé. Kérdőn néztem Ness-re mire zavarában elfordította a fejét

-Öhm... biztos csak... bűntudata van amiért elütött! - kezdett pirulni. Annyira bénán hazudik, hogy elnevettem magam. Újra. Még egy órat beszélgettünk mindenféle jelentéktelen dologról, majd Anya értem jött es hazavitt. Kifaggatott, hogy mi történt Nessy-vel es velem. Mindent elmondtam neki, kivéve természetesen ami Zayn-nel történt.

-Niall szemszoge-

Reggel fáradtan keltem. Ness-el több mint hajnali 5ig beszélgettünk, így zombiként mentem be a munkahelyemre. Szerencsére sokan voltunk bennt, a vevő pedig kevés volt így hazaküldtek pihenni. Hülye lettem volna hazamenni, így gyorsan átöltöztem Starbucks-os egyenruhámból az utcaiba majd elindultam a kórházba. Útközben megláttam egy virágárust es bementem venni egy csokor azáleát. Kifelé menet írtam Vanessa-nak egy SMS-t. Mikor beléptem a szobába ott Nessy mellett ott térdelt Elise is. Zavaromban nem tudtam, hogy mit csináljak így csak leraktam a virágot és kimentem. Beültem a kocsimba es vártam, de hogy mire azt én sem tudom. Felhívtam Loui-t aki elmesélte a tegnap estét, hogy ki hány csajt szedett fel, meg hogy sajnáljak hogy kimaradtam, de engem valahogy nem izgatott. Végül letettük és egyedül maradtam a gondolataimmal, majd kb. egy óra elteltével SMS-em jött: "Tiszta a terep XxNessy." Mosolyogva olvastam a nevet, majd kiszálltam a kocsiból és visszamentem hozzá. Mikor beléptem a korterembe, Ness éppen a csokor azáleát szagolgatta, majd mikor felem fordította fejet elmosolyodott.

-Hello Romeo! Finom a virágod.-Köszöntött miközben leültem mellé a székre. Perverz féloldalas mosollyal néztem rá, mire felkapott egy újságot maga mellől, feltekerte es megcsapott vele.

-Héé!-Kiálltottam fel tettetett felháborodással. Éppen fel akartam állni, mikor az orvos lepett be a szobába.

-Nessy szemszoge-

-Jó hireim vannak Miss Green.-Kezdte, aminek igazán megörültem.-Hamarabb hazamehet, de csak azzal a feltétellel, ha van aki vigyáz magára.-Mondta, mire gondolkozni kezdtem, Niall pedig látszólag jól szórakozott ezen.

-Anyám orvos, de elutazott Dublinba levezetni egy szülést, aztán pedig konferenciára megy. Az apám pedig üzleti úton v...-kezdtem de a szöszi mellettem könnyedén félbeszakíott.

-Én vállalom! Úgyis őszi szünet van es nekem semmi dolgom, szóval...-szemeim kikerekedtek es nem tudtam mit szólni a sokktól. Hiszen csak egy napja ismerem. Nem kellene megbíznom benne, ki tudja milyen szándéka lehet… De ahogy kék szemeibe néztem, amik körül aranyos nevetőráncok gyűltek össze…. Aprót bólintottam.

-Köszönöm Mr…?-

-Mr.Horan.-Fejezte be a mondatot, amire Dr.Taylor csak bólintott majd kisétált.

-Nem is ismerlek es ha ismernélek, sem kérhetném tőlled...-kezdtem, de elbizonytalanodtam. Niall pimaszul elmosolyodott.

-Idővel majd megfogsz...-mondta, majd lehajolt az arcomhoz es ajkával lágyan vegigcsókolgatta azt, fülem tövétől az állkapcsom vonalán keresztül, majd kisétált. Döbbenten néztem utána, és az arcomhoz kaptam. Jóleső borzongás futott végig rajtam és elmosolyodtam. Nem tétovázik a srác! De nem mondtam, higy nem élveztem...

7. Fejezet: Az igazi Zayn

Előszó: Sziasztok! Itt a következő rész ahogyan ígértem, nem tudom hogy mit gondoltok majd róla Gréta te már így is utálod Zaynt ;-) Najó nem spoilerezek, jó olvasást! 

Puszi:

Timi

-Elise szemszöge-

A dobó elkezdte a mozgás én pedig felkészültem. Ha kiesek vége a meccsnek és nyernek. Egy páran biztatóan előrekiáltanak, de csak a labdára koncentrálok. A lány kezéből kirepül a labda felém. Elkezdem a berögzült mozdulatot, de a felénél megállok. Magas a dobás. A dobó kifújja a levegőt és újra készül. A fejem fölé emelem az ütőt. A labda újra felém tart én pedig meglendítem a kezemben tartott softball ütőt. Egy halk koppanást hallok, ahogy a labda és az ütő találkozik. Szinte fel sem fogom, hogy sikerült, csak amikor hátulról ”Fuss már!” kiáltásokat hallok. Eldobom az ütőt és rohanni kezdek az 1-es base felé. De már késő. A bíró outot kiállt én pedig csalódottan veszem le a fejemről a helmetet és indulok le a pályáról. A többiek szeméből szikrázik az indulat, csak Susan és Stella jegyzi meg hogy egyébként szép ütés volt. Felkapom a táskám és elindulok kifelé a folyosóra. Ismerős dallamot hallok, rögtön dúdolni kezdem a számot csak percek múlva jövök rá, hogy ez a csengőhangom. Gyorsan kikapom a táskámból a telefont és fogadom az ismeretlen szám hívását.

-Hallo?-Szólok bele. A vonal túl végéről egy férfihangot hallok. Eszeveszett hadarásából egy szót sem értek meg, de a hangja nagyon ismerős.

-Niall?-Kérdezem meglepetten. Ő szintén hasonló hangszínnel válaszol.

-Honnan tudod a nevemet?-kérdezett vissza.

-Elise vagyok…Egy egyesületben sportolunk.

-Ja télleg…-Érződik a hangján, hogy csak úgy tesz mintha eszébe jutott volna hogy ki vagyok.

-Szóval mért hívtál? Egy szót sem értettem….

-Vanessát..szóval volt egy kis balesete és a te számodat találtam meg a tárcájában, meg az anyukájáét, de ő külföldön van.-mondta.

-Balesete? Mi történt?-A fejemben ezer kép játszódott le amin éppen a barátnőm haldoklik. Szörnyülködésemnek Niall hangja vetett véget, de továbbra is nagyon aggódtam érte.

-Elütöttem…-Valotta be.

-Hol van most?!-kérdeztem rögtön.

-Mentővel megyünk a legközelebbi kórházhoz.

-Az hol van?

-Mittudomén…-Mondta. Nem válaszoltam csak kinyomtam a hívást és rögtön anyát tárcsáztam, hogy vigyen el a legközelebbi kórházba, mert Nessyt elütötték, SOS.

10 perc múlva már itt is volt és köszönetáradat közepette eldobott a kórházig.

-Egyedül kell hazajönnöd, mert nem leszek otthon, de kérlek nagyon vigyázz magadra…Hívj ha elindultál és ha hazaértél!

-Oké! Persze! Szia, anya!-Vettem oda neki miközben rohanni kezdtem befele az épületbe. A porta felé vettem az irányt továbbra is futva.

Hirtelen valaminek, vagyis inkább valakinek csapódtam neki. Egyensúlyomat elvesztve zuhantam volna a földre, ha nem kap el. Felnéztem. Egy mélybarna szempárral találtam magam szembe, amitől a szívem még hevesebben kezdett verni, mint eddig.

-Elise.-Nézett a szemembe Zayn. Engedett a szorításából és kezét az arcomra helyezte. Hüvelykujjával végigsimított az ajkam vonalán. Felsóhajtottam, ő pedig félrevont.

Gyönyörű telt ajkai elváltak egymástól. 

Nekipréselt a falnak és ajkait végre az enyémen érezhettem. Annyira édes volt és mámorító.

 Átkaroltam, hogy a pillanat örökké tartson, de eltol magától.

-Várj…Ne itt…-Utalt a minket körülvevő és bámészkodó idős nénikre. Megragadta a csuklóm és öles léptekkel a folyosó felé vette az irányt. Belökte a női mosdó feliratú ajtót és betolt egy fülkébe.

A szemén furcsa sötét árnyék vonult át.

Kezeit a derekamon pihentette úgy csókolt tovább. Beletúrtam dús sötét hajába. Ezelőtt sohasem csókolóztam senkivel, de Zayn egyszerűen eszméletlenül csókol. Ha nem szorítana erőssen összecsuklanék. Ujjaimmal végigszántottam dús fekete haját. Kezei bebarangoltak a pólóm alá meztelen bőrömet simogatva. Hirtelen megragadta a pólóm szélét és felrántotta. A meglepődöttségtől még ellenkezni sem tudtam, így könnyedén áthúzta a fejemen, majd a WC deszkára terítette és engem lelökött rá. A hátam egy kemény csőnek ütközött. Zayn kivette a nadrágjából az övet és a fejem fölé emelte a kezemet.

-Mit csinálsz…?-Motyogtam miközben próbáltam kiszabadítani a csuklómat. Válaszol egy rövid csókot hagyott az ajkaimon, majd elindult lefelé, miközben kigombolta a nadrágomat.

-Zayn ne….Én még…-Kezdtem és szabadulni próbáltam, de erőssen lefogott.-Ne csináld kérlek….-Mostmár könnyek áztatták az arcomat, de ez őt nem érdekelte. Újra fölém hajolt, de nem nézett a szemembe.

-Nézd mit tettél velem…-Suttogta és hozzám simult. Úgy éreztem mintha egy követ nyomtak volna az alhasamnak.

-De én ezt nem akarom…-Tiltakoztam újra és kiálltani akartam amikor lehúzta a sliccét, de befogta a számat….