9/II. Fejezet: Újabb érzelmek

-Zayn szemszöge-

-Ah...HARRY!-hallottam a nyögéseket az emeleti fürdőből...ezek mindig az én házamban csinálják. Forgattam a szemeimet. Amióta Elise-el találkoztam a kórházban nem voltam együtt senkivel, de ezek most meghozták a kedvemet. Beültem a kocsimba és a park felé vettem az irányt hogy felszedjek egy lányt éjszakára. Leparkoltam es körbe néztem, egy sexy csaj utan kutatva, de mindenkinel jobbat találtam. Elise. Bocsánatot kell kárnem tolle... olyan naiv szegény, még éjszakára is megnyerhetem. Mart a bűntudat hogy megint hátsó szándékom van, de mégis odaléptem hozzá.

-Elise...figyelj, én...-kezdtem es leültem mellé. Ő arrébb húzódott.

-Sajnálom...-mondtam neki. Ezt most őszíntén. Közelebb mentem hozza es egyszerűen átöleltem.  Furcsálottam a gyengédséget...beleborzongtam. Amióta Perrie elment ez nagyon távol áll tőllem. Még jobban magamhoz szorítottam és az ölembe ültettem.

-Bocsájts meg nekem...elvesztettem a fejem...egyszerűen megőrjítessz...-pusziltam bele a nyakhajlatába es mélyen beszívtam az illatát.

-Zayn...én még nem voltam erre felkészülve...én ezt még nem akartam…-suttogta.

 -Sajnálom...csak...azt kérem hogy felejtsd el jó?-pusziltam homlokon.

 -Jó...-suttogta halkan.

-Had vigyelek haza. Későre jár.-Ajánlottam fel.

-Nem. Én nem megyek haza…

-Miért? És hol alszol?

-Nem szeretnék beszélni róla...Ness-nél aludnék a kórházban, de látogatója van es nem akarom őket zavarni.-Állt fel az ölemből. Ez pont kapóra jön…-gondoltam.

-Várj! Az utcán akarsz maradni? Gyere el hozzám...-Álltam fel én is es húztam magamhoz. Elise megpróbált eltolni magától, de túl gyenge próbálkozás volt. Kezeimet a derekára csúsztattam és magamhoz szorítottam. Ajkaink érintették egymást. Gyorsan megcsókoltam mielőtt elszáll a pillanat. Nyelvemmel bebocsájtást kértem, amit meg is kaptam. Végül lihegve elválltunk egymástól. Felsóhajtottam a vágytól. Már megint annyira akartam őt... rákulcsoltam az ujjaimat az ővéire és a kocsi felé vettük az irányt. Kinyitottam neki az ajtót ő pedig csendesen beült. Ledobtam magam a volán mögé és egy pillanatra a lányra pillantottam. Az ajkat rágta és látszott rajta hogy nagyon zavarban van.

-Jó nem bírom tovább, gyere ide.-Húztam át a váltó fölött a karjánál fogva es És az ölembe ültettem. Elise fészkelődni kezdett ahogy megérezte a kicsi Zayn-t de visszahúztam.

-Várj...csak azt szeretném, hogy ne rossz emléked legyen az első alkalomról. Arra szeretnélek kérni hogy erre emlékezz ami most történik es a másikat felejtsd el...-suttogtam a füléhez közel hajolva. Ő alig észrevehetően bólintott. -Azt csinálsz velem amit te akarsz es úgy ahogy jól esik... -Mondtam puha csókokat hagyva az ajka körül es az állkapcsa vonalán.

-Elise szemszöge-

Zayn-nel kiszálltunk a kocsiból. Újra összekulcsolta ujjainkat, a másik kezével pedig kinyitotta a kaput. Balra néztem a mi házunk fele... Egy hete mar anyát azzal etetem hogy Ness-el kell bent lennem a kórházban... Nem tudom, hogy mit hihet. Nem akarom, hogy most észrevegyen így gyorsan beléptem Zayn mögött a ház ajtaján is. Még sosem voltam bent. Zayn felkapcsolta a villanyt es felakasztotta a kabátomat, majd az övét is.

 -Gyere, nézz nyugodtan körül.- Mondta. Az óriási tükrös előszoba után egy gyönyörű amerikai nappali-konyha-étkező helyiség tárult a szemem elé. A nappali részen egy hatalmas kinyitott kanapé helyezkedett el, egy kétszemélyes ülőalkalmatosság es két fotel. Ezek egy hatalmas tv-re néztek. Az étkező es a konyha is elég drága bútorokkal volt tele. Zayn a stílusosan megtervezett fekete-fehér konyhabútornak támaszkodott es nézte ahogyan megcsodálok minden egyes rászletet a berendezésen.

-Itt lent van egy zuhanyzó, fönt pedig jacuzzi. Használd amelyiket szeretnéd.- Szólalt meg édes, melengető hangon. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer is betehetem a lábam ebbe a házba. Az előszobát egyszer láttam amikor 2 éve ideköltöztünk es áthoztam az üdvözlősütit. Zayn-nek vajon honnan van ennyi pénze? A baseballból ilyen jól megélne? Én nem tudom hogy mihez fogok kezdeni ha megszületik az aki most a szívem alatt pihen...jutott eszembe miközben a zuhanyzó felé lépdeltem. Zayn közben felszaladt az emeletre, megkönnyebbülten felsóhajtott és leült a kanapéra.

Levettem a ruháimat es beléptem a zuhanyfülkébe. A meleg cseppeket az arcomra irányítottam. Élveztem a pár perces magányt es hogy végre el tudok gondolkozni. Elmondjam neki? Kérdeztem magamtól. Nem...talán soha többet nem akarna látni...A gondolataim a kocsiban történtekre terelődött. Annyira...nem is tudom...más volt mint múltkor a wc-ben. Egyszerűen fantasztikus volt összeforrni azzal akit én...szeretek. Igen szeretem őt barmit is tett. És bármit is mondd Nessy. Újabb dolog amit nem mondhatok el neki sem... Bár nem is akarok a terhére lenni. Had legyen boldog a szöszivel... Kileptem a zuhanyzóból es magamra tekertem egy tisztának látszó törölközőt. Megszagoltam a bőrömet. Zayn illatú vagyok. Ezen elmosolyodtam, majd kimentem Zayn-től kérni valami tiszta ruhát. Persze amint megszólítottam a törölköző lecsúszott rólam. Megpróbáltam minél inkább magam előtt tartani, mire Zayn kajánul elvigyorodott

-Mért szégyenlősködsz? Már mindent láttam es nincs mit szégyellned gyönyörűségem...-lépett oda hozzám. Erre mégjobban zavarba jöttem. Gyönyörűségem...ezt mondta nekem…

-Ja...öhm...szóval, hogy csak tiszta ruhát szerettem volna kérni...-Zayn újra elmosolyodott és felment az emeletre. Egy perc múlva visszajött es a kezembe nyomott egy boxert es egy pólót. Vissza akartam menni a fürdőbe, de Zayn egyszerűen megfogta a törölköző szélét es ahogy elindultam az a kezében maradt. Gyorsan berohantam a fürdőbe es felöltöztem. Halottam Zayn jóizű nevetését kintről. Megmostam az arcom hogy összeszedjem magam es újra kimentem. Zayn meg mindig ott állt mint az előbb es vigyorgott. Megráztam a fejem.

-Mindjárt megmutatom fönt a hálószobát. Nincs vendégszoba, de én úgyis mindig a kanapén alszom.- indult el a gyönyörű üveglépcső irányába. Belökte az egyik fenti szoba ajtaját, de nem jött be velem. Ez a szoba is tágas volt es gyönyörű. Látszott az ágyon hogy már régóta nem aludt benne senki. Zayn megvárta amíg lefekszem, aztán megfordult es lement. Álmatlanul forgolódtam. Nem tálaltam választ a kérdéseimre es emésztett a bűntudat anya miatt. Biztosan aggódik értem... Nem birtam tovább es lementem Zayn-hez. Megálltam a kanapé előtt es vártam, hogy valami jelet adja annak, hogy nem alszik. Végül megszólalt

-Elise, mért nem alszol?-kérdezte csukott szemmel es kinyújtotta felém a kezét amit megfogtam, ő pedig leültetett maga mellé.

-Bűntudatom van...anya annyira aggódós...már egy hete nem mentem haza...es anya meg a csókot is megveti 18 eves kor alatt...én pedig...És te mert nem alszol?-kérdeztem inkább vissza.

-Mert csak rád tudok gondolni...-ez megdobogtatta a szívemet.-Ami a kocsiban történt...-erről pedig nekem is eszembe jutottak a képek...ahogy Zayn a nyakamat csókolja....ahogy a csípőmre teszi a kezét es úgy irányít engem...Beharaptam az alsó ajkam es elmosolyodtam. A sötétben láttam hogy Zayn is ezt teszi. lefeküdtem mellé, o pedig átkarolta a derekamat.

-2 éve nem aludtam együtt senkivel...-mondta halkan.

-Miért?-kérdeztem de nem válaszolt. Egy puszit nyomott a hajamba, én pedig szorosan hozzábújtam. Éreztem, hogy forró könnyek folynak végig az ő arcáról a hajamba, de inkább nem szólaltam meg csak hagytam hogy álomba ringasson a szívverése monoton ritmusa.

9/I. Fejezet: Valami, ami összeköt

Előszó: Szisztok! Itt lennék a következő résszel, egyenlőre az első felével. a Másik sokkal hosszabb! ;-) Jó olvasást puszi!

-Elise szemszöge-

Délután elég rosszul éreztem magam, így nem mentem baseballra és Nessy-hez sem mentem be, de azért felhívtam.

-Mi bajod is van?-kérdezte kíváncsian. Összeszedtem gondolataim és megszólaltam.

-Hányás, éhség és alhasi fájdalmak.-mondtam. Nessy a mondatom végére hegyezni kezdte füleit. Akkorát nyelt, hogy a telefonon keresztül tisztán lehetett hallani. Csönd telepedett a vonalba majd belekezdett.

-Zaynen... v-volt gumi?!-dadogta. Átfutottak az agyamon újra a történések. Semmire nem emlékeztem, így mit sem törődve Nessyvel csaptam le a kagylót és elindultam a nőgyógyászom felé. Komolyan megijedtem. Nem akarok semmilyen betegséget elkapni!

***

-A jó hírt mondjam előbb vagy a rosszat?-kezdte Dr.Winsh amitől nagyon beijedtem.

-Hát…Talán inkább a jót…-Válaszoltam tétován.

-Szerencsédre nem kaptál el semmilyen nemi betegséget. Egészséges vagy mint a makk de…-Akadt el.

-De?! - kérdeztem türelmetlenül, mire csak egy zavart pillantást kaptam.

-A rossz hír pedig hogy terhes vagy…Nagyjából tudom, hogy mi történt, így megértem hogyha nem szeretnéd megtartani a babát.-Nézett rám.

-Nem…Én…Megtartom…-Dadogtam, sokkos állapotban. Ha anya megtudja…És ha bárki más…

-Azért még gondold át…Nagyon fiatal vagy..-Vettett rám még egy futó pillantást

Fájó szívvel sétáltam végig a már kihalt utcán. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Zayn ilyen... Annyira elvakított a menőzése… A gyönyörű barna szemei… És az a csók…  Az ultrahangos képen nem sok látszott, de tudtam ő lesz a leggyönyörűbb a világon. Nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak majd…Elszökök a világ elől és akkor senki nem bánthat. Nem fogom elvetetni. Ő az én gyermekemm…És Zayn-é…Vajon mennyire fog hasonlítani rá?-Tűnödtem az eget nézve. A csillagokat felhők árnyékolták be. Fáztam. Pedig nem volt annyira hideg. Csak egyszerűen úgy éreztem hogy mindenki elhagyott. Nincs senki akivel beszélhetnénk…Nincs senki aki megértene…. Egy részeg társaság fordult be a sarkon, hangosan nevettek és láthatólag nagyon jól érezték magukat. Újra elfogott az émelygés így leültem egy padra. Bambulásomból egy fekete alak zökkentett ki. A hangját azonnal felismertem.

8. Fejezet: Jó hírek.

-Elise szemszöge-

 -Nessy...-borultam rá az agyon fekvő baratnőmre. Az egyik lába be volt gipszelve a fejen pedig egy nagy zúzódás volt.

 -Elise...mért sírsz?-kérdezte erőltenül.

 -Az most nem számít...te jól vagy? Annyira sajnálom, amit mondtam neked...Ne haragudj rám...Az én hibám hogy most itt vagy.- Zokogtam tovább.

 -Persze hogy jól vagyok. Csak a lábam tört el és a 'vérről' is kiderült, hogy csak anya híres zseléje aminek puding állaga van. - nevetett majd elmosolyodott - Egyáltalán nem a te hibád. - szorosabbsn megöleltem mire elnevette magát újra.

- De ha lehánylak az a te hibád lesz - erre én is elnevettem magam és elengedtem.

- Újra a régi vagy és még a hülye megjegyzéseid is visszatértek. - egy olyan 'hát ja...' választ adott szintén mosolyogva.

- Ne kerteljünk. Történt valami más is. Igaz?

 -Igen...csak...igazad volt...az előbb...-Kezdtem bele, újra elsírtam magam.

-Ne sírj Elli...Mondd mi történt. - nyújtotta ki felém a kezét, én pedig megszorítottam

-Zayn...Találkoztam vele, most amikor rohantam volna hozzád....Csókolni kezdett, aztán behúzott egy wc-fülkébe....először fel sem fogtam, hogy mit akar, csak amikor mar késő volt..-zokogtam.

-Mit csinalt veled az a barom?!-Csattant fel. Felakart ülni de felszisszent és visszafeküdt.

-Megkötözte a kezemet...aztán…-Itt megint megakadtam…Nem sok mindenre emlékszem…Csak hogy nagyon fájt. A suliban sokszor cikiztek, hogy még szűz vagyok, de eddig szinte semmilyen kapcsolatom nem volt férfival és még soha nem kívántam meg senkit. Hogy volt képes megerőszakolni? Mért nem kapcsoltam előbb? Könnyeim eláztatták az arcomat, a reggel feltett szempillaspirál már rég a nyakamon folyt.

-Jézusom...Na majd ha leveszik ezt a szart a lábamról, elbánok vele! Ilyet tenni egy nővel...- majd sírva nevettem ahogy elképzeltem. Persze persze. Ness megver valakit. Hát ez nem jött össze Nessykém.

-Köszönöm…-Motyogtam.

-Hogy péppe akarom verni a szívszerelmedet? - misolyogtam.

-Nem...Hogy nem mondtad azt, hogy én megmondtam…

-Azt nem kell köszönni...-szorította meg a kezemet. Én is elmosolyodtam.

-Meddig leszel itt?-Kérdeztem.

-Pár hét, aztán hazamehetek csak suliba nem mehetek még a lábam miatt elég sokáig. Meg fogok halni az unalomtól...-Húzta el a száját, amikor az éjjeliszekrényen sms-t jelzett a telefonja. Odaadtam neki, ő pedig feloldotta a képernyőt es elmosolyodott, majd gyorsan pötyögte is a választ-

-Ki az?-Érdeklődtem.

-Niall. Azt kérdezi hogy hogy vagyok...- mutatta felem a képernyőt. Én is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna Niallről hogy ilyen figyelmes...

Egyszer csak Niall lépett be az ajtón. Egy csokor virág volt a kezében es eléggé látszott rajta hogy el van pirulva. Még sosem láttam ilyennek. Amint meglátott gyorsan letette a virágot majd kirohant. Nem értem mi ütött belé. Kérdőn néztem Ness-re mire zavarában elfordította a fejét

-Öhm... biztos csak... bűntudata van amiért elütött! - kezdett pirulni. Annyira bénán hazudik, hogy elnevettem magam. Újra. Még egy órat beszélgettünk mindenféle jelentéktelen dologról, majd Anya értem jött es hazavitt. Kifaggatott, hogy mi történt Nessy-vel es velem. Mindent elmondtam neki, kivéve természetesen ami Zayn-nel történt.

-Niall szemszoge-

Reggel fáradtan keltem. Ness-el több mint hajnali 5ig beszélgettünk, így zombiként mentem be a munkahelyemre. Szerencsére sokan voltunk bennt, a vevő pedig kevés volt így hazaküldtek pihenni. Hülye lettem volna hazamenni, így gyorsan átöltöztem Starbucks-os egyenruhámból az utcaiba majd elindultam a kórházba. Útközben megláttam egy virágárust es bementem venni egy csokor azáleát. Kifelé menet írtam Vanessa-nak egy SMS-t. Mikor beléptem a szobába ott Nessy mellett ott térdelt Elise is. Zavaromban nem tudtam, hogy mit csináljak így csak leraktam a virágot és kimentem. Beültem a kocsimba es vártam, de hogy mire azt én sem tudom. Felhívtam Loui-t aki elmesélte a tegnap estét, hogy ki hány csajt szedett fel, meg hogy sajnáljak hogy kimaradtam, de engem valahogy nem izgatott. Végül letettük és egyedül maradtam a gondolataimmal, majd kb. egy óra elteltével SMS-em jött: "Tiszta a terep XxNessy." Mosolyogva olvastam a nevet, majd kiszálltam a kocsiból és visszamentem hozzá. Mikor beléptem a korterembe, Ness éppen a csokor azáleát szagolgatta, majd mikor felem fordította fejet elmosolyodott.

-Hello Romeo! Finom a virágod.-Köszöntött miközben leültem mellé a székre. Perverz féloldalas mosollyal néztem rá, mire felkapott egy újságot maga mellől, feltekerte es megcsapott vele.

-Héé!-Kiálltottam fel tettetett felháborodással. Éppen fel akartam állni, mikor az orvos lepett be a szobába.

-Nessy szemszoge-

-Jó hireim vannak Miss Green.-Kezdte, aminek igazán megörültem.-Hamarabb hazamehet, de csak azzal a feltétellel, ha van aki vigyáz magára.-Mondta, mire gondolkozni kezdtem, Niall pedig látszólag jól szórakozott ezen.

-Anyám orvos, de elutazott Dublinba levezetni egy szülést, aztán pedig konferenciára megy. Az apám pedig üzleti úton v...-kezdtem de a szöszi mellettem könnyedén félbeszakíott.

-Én vállalom! Úgyis őszi szünet van es nekem semmi dolgom, szóval...-szemeim kikerekedtek es nem tudtam mit szólni a sokktól. Hiszen csak egy napja ismerem. Nem kellene megbíznom benne, ki tudja milyen szándéka lehet… De ahogy kék szemeibe néztem, amik körül aranyos nevetőráncok gyűltek össze…. Aprót bólintottam.

-Köszönöm Mr…?-

-Mr.Horan.-Fejezte be a mondatot, amire Dr.Taylor csak bólintott majd kisétált.

-Nem is ismerlek es ha ismernélek, sem kérhetném tőlled...-kezdtem, de elbizonytalanodtam. Niall pimaszul elmosolyodott.

-Idővel majd megfogsz...-mondta, majd lehajolt az arcomhoz es ajkával lágyan vegigcsókolgatta azt, fülem tövétől az állkapcsom vonalán keresztül, majd kisétált. Döbbenten néztem utána, és az arcomhoz kaptam. Jóleső borzongás futott végig rajtam és elmosolyodtam. Nem tétovázik a srác! De nem mondtam, higy nem élveztem...

7. Fejezet: Az igazi Zayn

Előszó: Sziasztok! Itt a következő rész ahogyan ígértem, nem tudom hogy mit gondoltok majd róla Gréta te már így is utálod Zaynt ;-) Najó nem spoilerezek, jó olvasást! 

Puszi:

Timi

-Elise szemszöge-

A dobó elkezdte a mozgás én pedig felkészültem. Ha kiesek vége a meccsnek és nyernek. Egy páran biztatóan előrekiáltanak, de csak a labdára koncentrálok. A lány kezéből kirepül a labda felém. Elkezdem a berögzült mozdulatot, de a felénél megállok. Magas a dobás. A dobó kifújja a levegőt és újra készül. A fejem fölé emelem az ütőt. A labda újra felém tart én pedig meglendítem a kezemben tartott softball ütőt. Egy halk koppanást hallok, ahogy a labda és az ütő találkozik. Szinte fel sem fogom, hogy sikerült, csak amikor hátulról ”Fuss már!” kiáltásokat hallok. Eldobom az ütőt és rohanni kezdek az 1-es base felé. De már késő. A bíró outot kiállt én pedig csalódottan veszem le a fejemről a helmetet és indulok le a pályáról. A többiek szeméből szikrázik az indulat, csak Susan és Stella jegyzi meg hogy egyébként szép ütés volt. Felkapom a táskám és elindulok kifelé a folyosóra. Ismerős dallamot hallok, rögtön dúdolni kezdem a számot csak percek múlva jövök rá, hogy ez a csengőhangom. Gyorsan kikapom a táskámból a telefont és fogadom az ismeretlen szám hívását.

-Hallo?-Szólok bele. A vonal túl végéről egy férfihangot hallok. Eszeveszett hadarásából egy szót sem értek meg, de a hangja nagyon ismerős.

-Niall?-Kérdezem meglepetten. Ő szintén hasonló hangszínnel válaszol.

-Honnan tudod a nevemet?-kérdezett vissza.

-Elise vagyok…Egy egyesületben sportolunk.

-Ja télleg…-Érződik a hangján, hogy csak úgy tesz mintha eszébe jutott volna hogy ki vagyok.

-Szóval mért hívtál? Egy szót sem értettem….

-Vanessát..szóval volt egy kis balesete és a te számodat találtam meg a tárcájában, meg az anyukájáét, de ő külföldön van.-mondta.

-Balesete? Mi történt?-A fejemben ezer kép játszódott le amin éppen a barátnőm haldoklik. Szörnyülködésemnek Niall hangja vetett véget, de továbbra is nagyon aggódtam érte.

-Elütöttem…-Valotta be.

-Hol van most?!-kérdeztem rögtön.

-Mentővel megyünk a legközelebbi kórházhoz.

-Az hol van?

-Mittudomén…-Mondta. Nem válaszoltam csak kinyomtam a hívást és rögtön anyát tárcsáztam, hogy vigyen el a legközelebbi kórházba, mert Nessyt elütötték, SOS.

10 perc múlva már itt is volt és köszönetáradat közepette eldobott a kórházig.

-Egyedül kell hazajönnöd, mert nem leszek otthon, de kérlek nagyon vigyázz magadra…Hívj ha elindultál és ha hazaértél!

-Oké! Persze! Szia, anya!-Vettem oda neki miközben rohanni kezdtem befele az épületbe. A porta felé vettem az irányt továbbra is futva.

Hirtelen valaminek, vagyis inkább valakinek csapódtam neki. Egyensúlyomat elvesztve zuhantam volna a földre, ha nem kap el. Felnéztem. Egy mélybarna szempárral találtam magam szembe, amitől a szívem még hevesebben kezdett verni, mint eddig.

-Elise.-Nézett a szemembe Zayn. Engedett a szorításából és kezét az arcomra helyezte. Hüvelykujjával végigsimított az ajkam vonalán. Felsóhajtottam, ő pedig félrevont.

Gyönyörű telt ajkai elváltak egymástól. 

Nekipréselt a falnak és ajkait végre az enyémen érezhettem. Annyira édes volt és mámorító.

 Átkaroltam, hogy a pillanat örökké tartson, de eltol magától.

-Várj…Ne itt…-Utalt a minket körülvevő és bámészkodó idős nénikre. Megragadta a csuklóm és öles léptekkel a folyosó felé vette az irányt. Belökte a női mosdó feliratú ajtót és betolt egy fülkébe.

A szemén furcsa sötét árnyék vonult át.

Kezeit a derekamon pihentette úgy csókolt tovább. Beletúrtam dús sötét hajába. Ezelőtt sohasem csókolóztam senkivel, de Zayn egyszerűen eszméletlenül csókol. Ha nem szorítana erőssen összecsuklanék. Ujjaimmal végigszántottam dús fekete haját. Kezei bebarangoltak a pólóm alá meztelen bőrömet simogatva. Hirtelen megragadta a pólóm szélét és felrántotta. A meglepődöttségtől még ellenkezni sem tudtam, így könnyedén áthúzta a fejemen, majd a WC deszkára terítette és engem lelökött rá. A hátam egy kemény csőnek ütközött. Zayn kivette a nadrágjából az övet és a fejem fölé emelte a kezemet.

-Mit csinálsz…?-Motyogtam miközben próbáltam kiszabadítani a csuklómat. Válaszol egy rövid csókot hagyott az ajkaimon, majd elindult lefelé, miközben kigombolta a nadrágomat.

-Zayn ne….Én még…-Kezdtem és szabadulni próbáltam, de erőssen lefogott.-Ne csináld kérlek….-Mostmár könnyek áztatták az arcomat, de ez őt nem érdekelte. Újra fölém hajolt, de nem nézett a szemembe.

-Nézd mit tettél velem…-Suttogta és hozzám simult. Úgy éreztem mintha egy követ nyomtak volna az alhasamnak.

-De én ezt nem akarom…-Tiltakoztam újra és kiálltani akartam amikor lehúzta a sliccét, de befogta a számat….

6.Fejezet: Tears

Előszó: Sziasztok! Itt vagyok a következő résszel. Tudom hogy nagyon rövid ne haragudjatok, de ígérem a következő fejezetet előbb felrakom! Egyébként ez drága társíróm első alkotása ezen a blogon! Reméljük tetszeni fog!

Puszi:

Az Írók

-Nessy szemszöge-

-Attól, hogy neked egy ilyen szemét jutott, Ő még nem biztosan az!-kezdte. Nem hiszem el! Teljesen belezúgott és már el is felejtette, hogy Én csak segíteni akarok! Nem kell még neki is ezzel jönnie!

-Mi?! Most komolyan ezzel jössz?! De ne gyere nekem sírni...-mondtam könyörtelenül. Tudta jól, hogy ez nekem érzékeny téma, de mintsem törődve ezzel hagyott ott egyedül. Megittam az italom, majd kidobtam és elindultam a kijárat felé. Sebes léptekkel haladtam az utcán miközben hevesen törölgettem könnyektől áztatott arcom. Elindultam a közeli buszmegállóba, de ahogyan mentem át a zebrának nevezett fehérre csíkozott úttestrészen egy hosszas dudaszó keretében csapódott nekem valami, amitől az aszfalton landoltam. Homályosulni kezdett látásom. Egy szőke fiút véltem felfedezni felém rohanni de már túl késő volt. Szemem önkéntelenül lecsukódott, eszméletlenül és tehetetlenül feküdtem a hideg földön. Egyszer csak két erős kezet éreztem meg magamon, ami védelmezőn karolt át.

-Niall szemszöge-

Hazafelé tartottam a szórakozó helyből. A zenét leváltották Zayn kedvenceire mivel lefizette a Dj-t, a csajok pedig... már mind meg volt , ráadásul nagyed 8 nem számít még bulinak, igy megunva a bulinak nevezett izzadt és gátlástalan táncoló töneget, bepattantam a kocsimba és elindultam haza. Egyszer csak Elise-t véltem felfedezni, ahogyan sírva szalad valahonnan. Nagyon zaklatottnak tűnt. Visszafordítottam a fejem és egy hosszú, barna hajú lányt vettem észre de már túl későn. Ijedtemben a fékre tapostam de nem volt elég. Hangos csattanással ütköztem a lánynak. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, hogy megnézzem mi baja. Fejét elöntötte a vér és az arca és teste tele volt különféle karcolásokkal. Gyorsan tárcsáztam a mentők számát de mire megjöttek, a lány már teljesen eszméletlen volt, így felkaptam a kezeim közé és ráraktam a hordágyra. 

-Uram, a hölggyel utazik?-kérdezte az egyik sürgősségi felirattal ellátott férfi. Emésztett a bűntudat így bólintottam, majd felkaptam a lány táskáját és kivettem belőle a tárcáját és elolvastam, hogy kivel is van dolgom.

-Vanessa Green...

5. Fejezet: Day 'n Night

Előszó: Sietek úgyhogy csak annyi hogy remélem hogy tetszeni fog...Egy kicsit megismerhetitek Zaynt, hogy ki mit von le belőle és hogy jól-e az majd kiderül ;-)

-Harry szemszöge-

-Jól van, gyertek dobáljunk egy kicsit amíg nem érkezik meg Malik.- Intett oda magához minket Samuel. 

-Szerintem nem fog már jönni...-mondtam.

-Az egy dolog hogy két hete nem jár edzésre pedig semmi baja, de meg meccsre se jön ki...Mondd meg neki hogy ennek így nem lesz jó vége! 

-Meg mondom persze...-nevettem össze Louival.

-Najó gyere Hazz, dobáljunk, Zayn nélkül is megnyerjük ezt a kupát...-borzolta össze a fürtjeimet Louis.

-Hagyjad a hajamat!-szóltam rá mire vigyorogva elrohant a pálya másik végébe.

-Zayn szemszöge-

Harry Samuel üzeneteit tartalmazó SMS-eivel bombázott. Megmondtam, hogy nincs kedvem semmihez és senkihez. Ilyenkor engem Békén kell hagyni. Most meg a baseball sem ékel, amit egyébként imádok. Csak kapcsolgattam a tv-t és rendelt pizzát zabáltam. Vannak ilyen napjaim, amikor meg Harryek se hiányoznak de most már lassan kezdek beleőrülni az unalomba úgyhogy remélem átjönnek meccs után és elmegyünk valahova ahol leihatom magam. Gyorsan írtam is Harrynek aki csak 3 óra múlva válaszolt de akkor már a kapunkból.

-Gyere mar! Mi mar rég készen vagyunk!-nógatott a szöszi barátom. Gyorsan magamra kaptam egy fehér feliratos pólót meg egy farmert, ez nem is tartott sokáig csak még a hajamat is meg kellett csinálni ami nálam fél órába telik.

-Srácok...ez rövid ujjú és nem fogom kibírni a bárban pulcsiban. Vissza kell mennem.-Jelettem ki.

-Ne már Zayn...azért a hülye tetkó miatt? Inkább szedesd le ha nem szeretned látni...-Mondta Liam higgadtan.

 -De...-kezdtem volna, de elakadtam. Igaza van...de valahogy mégsem szeretnem. Hiszen ez az egyetlen emlékem Perrie-ről...

-Jó menjünk.-indultam a kocsi felé. -Én vezetek.-jelentettem ki. 

-Öhm...Zayn elég kritikus lelki állapotban vagy, úgyhogy ezt inkább bízd rám.- Ült be Liam a volán mögé, én pedig bepattantam előre. A srácok meg hátul azon veszekedtek, hogy ki üljön középen. Végül Niall-t szavazták meg aki morogva bepréselte magát a középső helyre. 

-Mért nem megyünk soha két kocsival?-kérdezte, de csak Loui adott rá választ.

-Hogy lássunk téged itt szenvedni!-Vigyorgott.

Liam kapcsolgatni kezdte a rádiót és végül megállapodott valami csodálatos számon.

-Ez szar. Minek hallgatunk zenét? -kérdeztem mire Liam megrázta a fejét és

-De ott lesznek kedvére való nők!-kiabált előre Harry, én meg inkább csak bámultam kifelé az ablakon. Liam leparkolt a bár előtt ahova mindig menni szoktunk. Ő nem szokott inni, inkább felügyeli Loui-t és most már Harry-t is hogy ne csináljon hülyeséget ugyanis barátnőjük van. Nekem viszont szabad a pálya. A táncoló tömeg felé néztem és megállapodott a szemem egy szőkés barna hajú gyönyörű alakú lányon. Odamentem hozza, rámosolyogtam és kezeimet a csípőjére téve táncoltattam tovább. A lánynak tetszett, mint mindenkinek akivel valaha ezt csináltam. Közelebb húztam magamhoz és erőszakosan megcsókoltam. Nem kellett sokat várnom hogy visszacsókoljon így heves ölelkezésbe merültünk. Végül megfogtam a kezet és a WC fele húztam. Nekilöktem a hideg csempének, úgy csókoltam tovább. 

-A nevem...-kezdte, de félbeszakítottam.

-Nem érdekel a neved.- mondtam ridegen.

4. Fejezet: Ő is csak ugyanolyan, mint a többi férfi

-Elise szemszöge-

Ness-el megint beültünk a szokásos kávézóba. Ő is kisírt szemekkel érkezett, alig ismertem meg.

- Nessy… mi történt…mit írt? - öleltem meg.

- Csak… Azt írta, hogy soha sem szeretett…nem tudja hogy mért vettem egyáltalán komolyan ezt az egészet…Ezt írta! Miután 1 évig együtt voltunk… - Fakadt sírva…

- Ne sírj... shh… Nem érdemel meg téged…

- Én... ne beszéljünk róla... kérlek... - ölelt meg még szorosabban

- Gyere üljünk le. Biztos nem szeretned kibeszélni magadból?-Kérdeztem

- Nem... ezt most nem... - amikor pincér megkérdezte hogy mit kérünk alig bírt megszólalni, így kértem neki egy csokis capuccino-t és magamnak is.

- Inkább... meséld el még egyszer, hogy mi történt. – próbálta elterelni a témát es irántam érdeklődni.

- Ugye tudod, hogy úgyis ráveszlek egyszer, hogy beszélj róla, mert jobb lesz. Hidd el... - fogtam meg a kezet

-Köszönöm. De most még nem szeretném... szóval?

 -Újra megcsókolt az edzésen...de keresztülnéz rajtam... Neki nem jelentett semmit...-És mint végszóra, Zayn lepett be az ajtón. A tekintete átsiklott fölöttem, nem ült le asztalhoz csak a pulthoz lépett és gyorsan kért egy kávet elvitelre. Szomorúan néztem utána, csak a szemem sarkából láttam, hogy Ness rosszallóan megrázza a fejét.

-Hogy-hogy itt van? Még sosem láttam itt...-Csodálkozott. -Elise...szóval én szerintem nem kéne vele annyit foglalkoznod...mert...nem szeretném, hogy csalódás érjen...-mondta nehézkesen.

-Csalódás? El tudom fogadni, hogy soha nem fogom érdekelni…Csak akkor mért csókolt meg?- Merültem el az emlékeimben újra.

-Nem úgy értettem. Szerintem ő semmi mást nem akar tőled csak...érted….-Bökte ki nehézkesen, én pedig rögtön megértettem a célzást. Nem…Zayn nem..

-Nem...tudod hogy nem hagynám!-Tiltakoztam felvetése ellen.

-Akkor se kellene rá ennyit gondolnod…-Ingatta a fejét, arra utalva, hogy szinte egész nap róla álmodozom.

-Ne mondd, meg hogy mit csináljak!-Csattantam fel hirtelen, amin Ness eléggé meglepődött-

-Most mi bajod van?!-Kérdezte megütközve.

-Attól hogy neked egy ilyen szemet jutott, ő meg nem biztosan az!-keltem Zayn védelmére magam sem tudom hogy miért.

-Mi?! Most komolyan ezzel jössz?! De ne gyere nekem sírni...-mondta. Tudom hogy megbántottam, de csak hátat fordítottam es elviharzottam otthagyva Nessy-t. Szememből záporozni kezdtek a könnyek és legszívesebben visszafordultam volna, de most már nem tehettem. Dühösen átvágtam a parkon és hazafelé vettem az irányt.